Naponta álmodom furcsa, csavart történeteket, de a múlt éjszakai még ebből a sorból is kilógott. Az utolsó óriások haláláról szólt. Ha jól emlékszem, 5-6 óriás halálát álmodtam végig, plasztikusan, szépen, ahogy illik. Mindegyiket gépek ölték meg. Egyikre, talán az utolsóra, különösen jól emlékszem. Az óriás egy sokszintes, hatalmas kőbánya meredek falán fejtette a követ, dolgozott keményen, magányosan. Aztán hirtelen jóval távolabbról néztem a meredek sziklák övezte mélységet, az óriás innen már jóval kisebbnek tűnt. Láttam, hogy az óriás felett egy nála is tízszer nagyobb, gigantikus, fekete gépszörny dolgozik, és mintha csak szándékosan csinálná, úgy fejti, robbantja le a sziklákat, hogy a kedves, szorgalmas óriást lesodorják a mélybe a darabok. Így halt meg az utolsó óriás.