Oké, kedd délután, az idő is bizonytalan, hol szakad a felhő az égből, hol nem, de azért az mégiscsak fura, hogy a mohácsi csata emlékparkjában rajtunk kívül egy teremtett lélek sincs. Mármint az ott dolgozókon kívül, akik egy irodába behúzódva társalgással ütik agyon az időt.

Az emlékhely előtt hatalmas parkoló, buszoknak és autókaravánoknak, de teljesen felesleges, egy árokparti beálló ugyanúgy megtenné.

Az emlékpark amúgy – kis útszéli gazosodástól eltekintve – egész jó állapotban van. Úgy tűnik, hogy jobban, mint a kulturális vagy történelmi turizmus.

Ha nem lennék jókedvű, azt írnám, hogy nem olyan jó jel ez sem. Így nem mondok semmit.