Két és félnapos, jól megérdemelt (fél)szabadságom zárószakaszában sem a teljes henyélésé volt a főszerep.

A látszat szerint egy strandon áztattam magam, a valóság azonban jócskán túlmutat ezen az egyszerű tevékenységen.

Nekem ugyanis a strandon titkos küldetésem volt: a globalizáció elleni küzdelem.

Ennek szellemében rendeltem ki a korsó Borsodi sört, ennek szellemében kentem be fokhagymával a lángost, és ami a legfontosabb, ennek a szellemében tettem le a kauciót az öltözőben a képen látható, kulcsot rejtő nyakravalóért.

Mi tagadás, nem gondoltam volna, hogy valaha egy ilyen kis nagypapás, műagyag tarsolyom lesz, de hát sok mindent nem gondol az ember, ami aztán mégis bekövetkezik.

A tarsoly tartozéka egy zsinórra felfűzött fémérme, amelybe egy szám van beleütve. Az enyémbe például a 147-es. Ha a három számot összeadjuk, 12 jön ki. Nem véletlen. Aki csak egy kicsit is tájékozott a számszimbolikában, az tudja, hogy az antiglobalizációs harcra utal. Vagy az öltözőszekrényre. Kinek mi a fontos.