– Jó estét kívánok! – mondja a fiatalember, miközben pakolom le azt a néhány holmit a járdaszélre.
– Jó estét! – mondom.
– Elvihetném ezt az éthordót? – kérdezi, gyengéden rámutatva a kívánság kopottas tárgyára.
– Csak tessék – bíztatom.
– Köszöntem – mondja.
– Szívesen – így én.
– Viszlát!
– Viszlát!
Majd felül a kerékpárra és a szomszéd ház előtti kupachoz kerekez.