Sok-sok év kihagyás után volt szerencsém úgy fél órán keresztül a Viva Tv adását nézni. A műsor címe „Hazai pálya” volt.
Hogy ez mekkora egy fos – mondaná a Belga.
A magyar videók képileg sokat fejlődtek, de a zene ennél nagyobbat csúszott vissza. Gyakorlatilag értékelhetetlen volt a számok mindegyike.
Azon gondolkodtam, hogy vajon a nyolcvanas és a kilencvenes években is ekkora nulla -e a magyar kommersz zene, de kis hezitálás után arra a következtetésre jutottam, hogy azért nem.
És ezt azt hiszem nem az életkorom mondatja velem. Tényleg súlyos a helyzet, nem igazán irigylem azokat, akik ezen nőnek fel. Mondjuk nem kötelező.
Egyetértek. Amikor ezt kinyilvánítom, akkor midig jön a „ma is vannak ám, csak te nem ismered őket …” kezdetű szöveg. Hát én fiatalok között vagyok egész nap. Jó-jó, járogatnak koncertre, de az a láz, ami a mi időnkben – az bizony nincs. Késhegyig menő ellentétek? Zenekarok, amelyek legendává válnak, mint a Mobil, a Piramis, a Ricse, vagy akár Cseh Tamás. Akikről az egész társadalom beszél. Most jön az, hogy „ma egész más időket élünk”…Nem hinném. Óriási társadalmi feszültségek vannak.