Szerintem nagyjából mindannyian tudjuk, hogy az EU-támogatások zöme milyen hatékonysággal hasznosul kis hazánkban. No de mielőtt ez a poszt megint csak a siránkozások és a búvalbélelt panaszkodások mocsarába fulladna, felkapom a mondanivaló orrát a zuhanásból, és egy előre mutató javaslattal rukkolok elő.
Az EU-nak egyértelműen az én búvárkodásomat kellene támogatnia, lehetőleg nem is kis összegekkel. Ebből aztán vennék benzint az utazáshoz, adóbevételhez juttatva a költségvetést, rendes felszerelést, fellendítve az európai búvárszerkóipart, vennék merülési leckéket, fellendítve a búvároktatási ágazatot. Az EU egyik oktatási alapelve úgyis az életen át való tanulás (long life learning), így a dolognak ez a része is simán illeszkedne napjaink elvárásaihoz.
A legtöbbet persze nem a békatalp-gyártók vagy a búvároktatók, és végképp nem én profitálnék belőle, hanem az olvasók. Igen, Önök. Mert akkor a sok öltönyös politikus, bálozó vidéki értelmiség és partizó ifjúság mellett számos olyan fotót tudnának itt nézegetni, mint ez a tengerfenéken pihiző, kedves tekintetű, piros ajkú denevérhal. Sajnos ezt a képet még nem én készítettem.
