Fogalmazzunk visszafogottan. Szóval van úgy, hogy az ember némileg egy hupka mélyén érzi magát. Valahogy odakeveredett. Na de az ég kék, süt a januári nap, ő próbál fütyörészni, zsebre dugott kezét megfeszíteni, szemét pedig a fák csupasz ágai között felbukkanó végtelen térbe fókuszálni.