Hideg októbervégi este, mindenki fázósan és kissé unottan húzza össze a kabátját az 56-osok terén a város október 23-i protokoll ünnepségén. Érdeklődő alig, az emberek tévét néznek otthon vagy legyintenek az egészre.
A téren zajlik a koszorúzás, mindenféle létező és kvázi politikai párt és szervezet teszi lesz koszorúját a jól bevált forgatókönyv szerint. Már csak a szombathelyi strucckedvelők egyesülete hiányzik a sorból. (Elnézést, ha tényleg van ilyen.)
Vége van ceremóniának, az emberek rossz- és egykedvűen húzzák összébb magukon a kabátot, sokaknak még visszavan a városházi program is. Nem irigylem őket.
Mindenki néma csendben indul el a térről, köztük én is, amikor meghallok valami nagyon halk zenét. Keresem a forrást és megtalálom. A tér sarkában a képen látható férfi áll, magányosan tartja a zászlót. Kezében pöttömnyi magnó, melyből alig hallhatóan szól a Kárpátia „Neveket akarok hallani” száma. Az ünneplők tudomást sem vesznek az életképről. Én is sietek haza, átfagytam alaposan a vékony bőrzakóban.
Lehetne mindez szimbólum is.
Ideteszem a dal videóját. Nem mintha tetszene, de így együtt talán összeáll valamivé.
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=WYLwj-MjR1E&hl=en&fs=1]
Nekem nagyon jól összeállt. Sőt a dal is meglepően jó volt. Igaz, én nem is vok ávóscsemete, aki viccelődött az apámmal, hogy a beszédében mennyit fenyegette őket.
A pesti hivatalos „ünnepség” meg a nagy, puszta térrel, ezernyi fogdmeggel, egy igazi, tőröl metszett kisdiktatúra képét mutatta. Szerintem kár is megtartani, hiszen tudjuk, hogy utálattal csinálják. Ezért nem ment itt sem senki a hivatalos ünnepségre. A bach huszár siratja Kossuth Lajost? A bűn az csak bűn marad.
Nekem a dal nem tetszik, mert szerintem sarkított, hatásvadész, patetikus és történelmietlen.
Azonban. A helyzet az, hogy csak ezzel az ellensúllyal együtt kerek az október 23.
És a Bach-huszárok tényleg ne sirassák Kossuth Lajost. Menjenek inkább nyugdíjba és telepedjenek le véglegesen mondjuk Kubába. Baráti ország, Castro, pálmafák, rum, fekete lányok.
És mindenki boldogan él, amíg meg nem hal.
Az egyik haverom ott kapott asszem AIDS-et. Nem neki kellett volna.
Hogy még teljesebb legyen a kép, keressetek rá a „városi ünnepség váratlan szónokkal” kifejezésre a Google-ban és az első találatnál olvassátok el a keretes részt a cikk végén és a hozzászólásokat.
Ott ír is Sándor (a képen szereplő személy)
Te nyilvánvaló, hogy nem Sándornak adsz igazat, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy Kuba nagyon kedves, befogadó ország – ajánlom neked, ráadásul USA is közel.
sok igazságot mondott, nagyjából egyetértek az elmondottakkal…
azt mondhatnám, ez a nép hangja, az, amit a kocsmákban lehet hallani, de hivatalosan sehol
Buksi józan vagy? Csupán abból a feltételezésből kiindulva, hogy „tm” nem azt gondolja vagy mondja, amit te elvárnál tőle már költözzön Kubába?
Kedves Demokrata barátaim gratulálok nektek! Sztálin és Rákosi már nem élt hiába! Méltó tanítványai vagytok!
Buksi ez tényleg nem ok így, szerintem sem.
Elolvastam ennek a Sándornak a bejegyzését. Hát ha ezt tényleg ő írta, akkor sajnálatra méltó figura.
Ezzel együtt örülök, hogy ott demonstrálhatott és ebben senki nem akadályozta meg. És a többi mind lényegtelen.
micsoda fejlődés, régebben le is lőhették volna…. mondjuk két évvel ezelött
Jó nem itt, hanem a szabadság fővárosában, Budapesten
Hát micsoda tragédia! Nem vok szalonképes. Megsemmisültem! De a véleményem az marad.
Sztálinhoz, meg Rákosihoz viszont nem nekem van közöm. Minket azok megnyomorítottak. Már 19-ben is. Úgyhogy Te térj észhez.
Kedves Buksi!
Már csak legyintek a bejegyzéseidre. De azért hadd áruljak el egy titkot.
Én vettem fel és én tettem elérhetővé a férfi által elmondottakat. Vágatlanul, tehát menipulációval sem vádolhatsz. Sándor szólt a helyi napilapnak és a televíziónak, plusz a helyszínen lévő fényképezőgépes embereknek. Ennek ellenére én voltam az egyedüli, aki ott maradt. Végighallgattam a mondandóját, sőt utána is beszélgettünk, sőt telefonon is felhívott. Ezek után elárulnád, mi a problémád?
A tanácsodat Kubával kapcsolatban köszönöm! Tényleg gyönyörű ország, barátságos emberekkel, akik esténként kiülnek a házaik elé hintaszékben. Ez ott szinte kötelező kellék. Beszélgetnek egymással, zenét hallgatnak, vagy zenélnek és együtt mennek buzdítani a helyi csapatot, még ha kutyaütők is. A kubai rendőrséggel is meggyűlt a dolgom. Kémkedéssel gyanúsítottak és minden adathordozómat, jegyzetemet elvették, de aztán ellenőrzés után visszakaptam a nagy részét. (A jegyzetek közöl semmit) Egyéb kérés, kérdés, óhaj, sóhaj?
Hát, ha csak legyintsz reája, akkor igazán felesleges bármit mondanom. A titkodtól pedig valósággal elájultam, meg Kubától is. Te a demokrácia zászlóvivője vagy – és szerencsére vagytok sokan.
buksi,
nem is vártam többet. A tényekkel nehéz vitatkozni.Kubával kapcsolatban pedig örülök, hogy még Castro idején jutottam el oda, így láthattam plázák, hipermarketek multik nélkül. Ők most indulnak ezen az úton. Öt-tíz év múlva Kuba ugyanolyan lesz, mint bármely más kapitalista ország. Csiilogó bevásárlóközpontokkal, amikben a turisták költik a pénzüket, a helyiek meg max. nézik, vagy kiszolgálják őket.
Bérelt autóval csatangoltam a szigeten és direkt olyan helyekre mentem, ahová turisták még véletlenül sem. Vendégeskedtem falusi házban, látogattam szoborban lakó embert, csevegtem lándzsás halászokkal a mocsárvidéken, ücsörögtem óvodában, iskolában, kenyérgyárban és bementem több temetőbe is. Vittem több kiló gyógyszert, amit szétosztottam. De Te csak ítélkezz felettem nyugodtan a négy fal közül. csak fűts be jól, tudod, jön a tél.
Itt éppen gyertyát gyújt Sándor, ami lehetett volna ugyanúgy szimbóluma az emlékezésnek.
http://vaskarika.hu/images/gallery/b/6/1/b6113752.jpg
Így van.Talán még a hiteles – de természetesen elmebeteg – embereknek is szabad emlékezniük.
Ők (mármint a Vaskarikáék) egyébként nemrég megkerestek azzal, hogy tippeket adjak olyan, fiatal művészeket illetőleg, akiket egy cikkel támogathatnának. Írtam egy csomó nevet. Igaz, hogy 30-as is volt köztük. Sajnos ezek közül egyetlenegyet sem láttam a megfelelő rovatban hetek múlva viszont. Úgy látszik, nem nyerte el névsorom a tetszésüket. Mivel Te jóban vagy talán velük, azt üzenem a szerkesztő úrnak – és ezt halál komolyan át kellene neki adni – hogy messze harminc, de ötven felett is akadnak tehetséges művészek, akik ebben a nagy „demokráciában” szépen taccsra vannak téve.Az utóbbi évtizedben meg főleg. De erről akár személyesen is elbeszélgethetnénk, pl. arról, hogy miért menekül művészek egész sora Pestre, meg külföldre. Vagy rázós a téma a Vaskarikának?
Köszi, a szerkesztő úrnak átadom, lévén én vagyok az…. és én kerestelek meg ezzel anno, valóban (nem hiszem, hogy nehéz összefuttatni a két személyt, becses nevén Büki Lászlót és Harlequint). Ma úgy tűnik mindenkinek leharapod a fejét, bár ez a része a kommentednek ebben a posztban eléggé off topic, és számomra érthetetlen, ráadásul enyhén sértő is.
Ettől még a szándék ugyanúgy nemes marad, mert nem hiszem, hogy aki ma a saját szabadidejéből a kultúrára és annak hírverésére áldoz, abba -jó magyar szokás szerint- feltétlenül rúgni kéne…. drága barátom, én a szabadidőmet ölöm abba az oldalba, és nincsenek mögöttünk szaftos támogatók, meg marketingguruk, akik pénzre váltják az ott közölt tartalmakat… egyelőre. Szóval hátrább az agarakkal, mert a teljes stáb szerelemből csinálja azt, amit. Felkértünk, mert tiszteltük a jóval nagyobb jártasságod e téren, de azt nem kérjük/kértük, hogy pellengérre állíts minket a folytatás (elmaradása?) miatt.
Egyébként szó sincs elfeledésről, mindössze arról, hogy átalakítjuk -gyökeresen- a jelenlegihez képest azt a modult. Addig nem kerülnek ki új nevek/tehetségek az oldalra, mert egyelőre látni szeretném, hogy a meglévők hogyan kerülnek át. Ha ez megvan, akkor visszatérünk rá.
Vaskarikáék érdeklődtek, és az érdeklődésük azóta is élő. Türelmedet kérik – ha lehet… 🙂 És pláne nem diszkriminálnak kor szerint… ugyanis ilyet a regisztrációnál jelenleg sem kérünk. Viszont a fejlesztéssel sokkal több teret tudunk adni ezeknek a művészeknek – mind a publikálható anyagaik, mind az azokra érkező visszajelzések tekintetében.
Nem tudom mi/ki vezérelt, az elnézéskérésedre sem apellálok, de kérlek, hogy ha lehet a közeljövőben kevesebb emberbe rúgj bele. Ha meg nem is köszönik, legalább nem fáj nekik…
Nézd Harle, hogy tm-el, meg Daturával stb. mi a bajom az más lapra tartozik, asszem ideológiai alapproblémák vannak köztünk.
Ami a Vaskarikát illeti, nem emlékeztem, hogy Te vagy a vezetője, igazán sajnálom, hogy megsértettelek, de hát tudod menstruálok és olyankor hisztis vok.:)
Komolyra fordítva a szót, nagyon sok jót tehetnétek. Leírom őszintén, pedig van némi rizikója így nyilvánosan: én főleg a képzőművészetet látom, de ott sztem olyan helyzet van, ami a kádári időkre emlékeztet, vagyis minden, csak demokrácia nem. Még torz változatban sem. Amióta megszünt a Savaria Tourist Galéria, jómagamnak pl. nincs(!) helye kiállítani a városban. Mehetek Oladba,ők nagyon rendesek, de ott alig látják, a könyvtár is szívesen lát, de alig van helyük, ezzel slussz. A Képtár, aZ Irokéz és a magángalériák számára nem létezem, előbbieknek ideológigai, utóbbiaknak üzleti okokból.
De hagyjuk az én helyzetemet, habár nem egyedi, mert mások is járnak ebben a cipőben, azért is vettem elő. Az Irokéz annak dacára, hogy egyszerre vagyok festő és diplomás műtörténész még meghívót sem küld, pedig nagyon jól tudják, h. létezem.
Szóval a Képtár, az Irokéz és az Elender (ha egyáltalán létezik még) szigorúan csak a hivatalos avantgarde-akadémizmust támogatja, Pestről kapják a fülest, a helyiek közül csak az ide tartozó néhány alkotót veszik emberszámba. Az MMIK kétségbeesetten igyekszik profitot termelni (megértem őket), ők is a pesti, de a nagyközönséget jobban vonzzó mestereket hívják ezért meg. A Sportház megszünt, a Múzeum meg még átalakulás alatt van. Néhány művész csinált magának galériát (az x-ediket)a Kossuth Lajos u-ban, de ők amúgyis a „támogatott” kategóriában vannak. Mást magukon kívül ott nem szerepeltetnek. A magán galériák pedig csak az üzletet, egyes esetekben a régi pártállam prominenseit állítják ki.
Nota bene: nincs hely és nem is éri meg csinálni, mert a ráfordítás soha nem térül meg. Nem vesznek az emberek képet.
Jópár a legkülönbözőbb korú képzőművész van, aki szabályosan alig tud helyet találni. Azt kell mondanom, jobban megbecsülnek minket idegen városban, néha országban is. Ott nem az számít kivel vagyunk jóban-rosszban, ki fia-borja az ember.
Most pl. Nagykanizsán fogok kiállítani, ahol az egyik leglátogatottabb galéria egy általános iskoláé. Kossuth Díjas mesterek állítottak ott ki. El tudod ezt képzelni nálunk?
Asszem, le kéne ülnünk négyszemközt. A héten szünet van!
Nekem semmi bajom nincs veled, Buksi.
Ha nem értek veled egyet valamiben, attól még lehetünk jóban.
Ilyen ez. Vannak dolgok, amiről más a véleményünk.
Semmi köze ehhez az ideológiának.
Buksi, olyan furcsa, hogy mindig előjön nálad az ideológia szó.
Téged ideológiai alapon mellőznek, ideológiai alapon nem állíthatsz ki, velem ideológiai okokból van nézeteltérésed.
Nekem ez furcsa. Távol álljon tőlem, hogy tanácsot adjak, de talán nem kellene politikát látni mindenben. A Vaskarikát pedig ne bántsd, mert nem szolgáltak rá. Vagy tessék, előtted a lehetőség: csinálj sokkal jobbat! Pont olyat, amilyent képzelsz.
Szép napot!
tm
Bocsássátok meg, de most Harle válaszát várom. Én szívesen segítek neki abban a problémában, amiről szó van, de ehhez most az ő válasza kell. Igen, alighanem van köze az ideológiához sok mindennek, ami velem történt. Meg ami apámmal, nagyapámmal, dédapámmal, úgyhogy kissé érzékeny vagyok. De asszem ezzel ki is merítettük a témát.
Szia Buksi! E-mailben fogom küldeni a válaszom, nem tartom szerencsésnek, hogy továbbra is off-ok legyünk itt. Leírom az elképzeléseimet, képbe hozlak a karikán szóbajöhető lehetőségekről, és ebből az állapotból ötletelhetünk tovább. Nekem az ideológia-mentes MŰVÉSZEMBERRE van szükségem!! :)))
(bár köztünk amúgy sem volt szó ideológiai adok-kapokról)
Szép napot Mindenkinek!
(000100)
Magam is ezt akartam javasolni, ez már nem blog téma. A jó művészetben nem az ideológia az első, legalábbis nem annak kellene lennie. Erről majd személyesen.
Vajon miért jut eszembe Bibónak az agyonemlegetett és majd közhellyé silányított mondása: „Demokratának lenni annyi, mint nem félni! Nem félni a másképpen gondolkodóktól.”