Itt a nagy karneváli fogadásokban és helyi politikai izgalmakban meg majdnem elfelejtettem megmutatni nektek, mit jussoltam az amerikai nagykövettel való találkozáskor.
Két darab amerikai zászlós – kifaragatlan – ceruzát és egy igen fasza, kemény, fényes és színes könyvjelzőt. A tárgyak mindegyikén ott virít a „US Embassy” felirat.
A kedves szuvenírek értékéből az sem von le olyan sokat, hogy a többiek is kaptak belőle.
I love America.
Próbáld neg ugyanezt magyar szinekkel, mindjárt jobbosnak kiáltanak ki… én nem is értem, mi miért nem használjuk a szineinket többször is, miért csak például sportmérkőzésekor. A hivatalos események nem számítanak.
Ha most kimmennék az utcára, nemzeti szinű akármivel-nekem karkötőm van- egyszerrre nemzethalálról, riogatásról hallanék… de jó lenne, ha tévednék!
Még, hogy kisajátítani a kokárdát… ez volt a lagnagyobb baromság, amit anno, a választáskor hallottam. Ami országos esemény, vagy épp hazafias (ugye van, aki még ismeri a szót? )cselekedet, pl árvízi mentés, de akár önkéntes szemétgyüjtés is lehet, ott használni kellene a magyar szineket, éreztetve, az országért dolgozunk, magunkért.
Ha a németek elindulnak nyaralni, lóg a német zászló a kocsi ablakából.
Az angolok mindenhol használják a zászlójuk szineit.
A románok meg már túlzásokba is esnek, még a parkok padjai is a három szín valamelyikével van kipingálva /persze az ő esetükben ebben benne van a bizánci hódítási stílus, a terület elfoglalása után erőltetni a népre a mentalitást/.
Ha valaki kitesz egy magyar zászlót az ablakba március idusán, örülhet ha nem dobják be kővel!
Mert biztos szélső…/-választhatsz mi/.Engem két dolog zavar: nem vállalhatod itthon azt, hogy magyar vagy, és amivel vádolnak, azon szélsőségek miatt nem tudok elmenni egy nemzeti ünnepre, mert biztosan valaki demonstrál/tüntet/felszólal és nincs egy MAGYAR ÜNNEPÜNK, AMIT NYUGALOMBAN MEG LEHETNE TARTANI!
Amúgy a „Szombathelyi vagyok” pólók ezért jó ötlet, ha „Magyar vagyok” feliratút viselsz, szintén a gyanú árnyéka vetődik rád…
„Még, hogy kisajátítani a kokárdát… ez volt a lagnagyobb baromság, amit anno, a választáskor hallottam. ”
Na, azért nem lehetsz ennyire feledékeny. Az tűzze ki a kokárdát, aki igaz magyarnak, nemzetinek tartja magát, támogatja a Fideszt stb. – ez volt a csapásirány. Ezt jópárszor elmondta Pokorni, Kövér, Áder, Orbán stb. Tehát akin a kokárda volt valamikor áprilisban, májusban, az ezzel demonstrált a Fidesz mellett. És ha valaki nem érti, miért baj az, hogy egy párt ezzel különbözteti meg a híveit (akik a kizárólagos igaz magyarok) a sátán követeitől, kommunistáktól, gennyes fehérjehalmazoktól (idézet: Kövér László, Bayer Zsolt), ott tényleg gond van.
Sajnos ma a hazafias szót is legtöbbször azokra a maszkos vandálokra használják, akik dobálnak, üvöltenek, törnek-zúznak és szánalmasan sírnak, ha nem tudnak elég gyorsan futni a kő, Molotov eldobása után és kapnak némi gumibotos eligazítást. Ezek a hazafiak skandálták rendszeresen, hogy rendőrállam, ÁVH, diktatúra, pedig bármely megléte esetén ők maximum 10 percig kiabálhattak volna, azóta pedig sebeiket nyalogatnák valamelyik elavult, nyirkos börtönben.
Jó lenne, ha befejeződne végre az aljas szelektálás, ki a magyar és ki nem. Nem egy zászlót a fenekén hordó huligánnak kellene megmondania, miért nem magyar az, aki nem tombol és rombol velük. Magyar az, aki annak vallja magát. Pl. én is, pedig nem fogok Himnuszt a k** anyázással vegyítve randalírozni az utcán. De dolgozok, adót fizetek, részt veszek önkéntes munkákban. Nem kell nekem székely himnuszt énekelnem ehhez minden nap az utcán, nem kell Petőfit szavalnom a sarkon és legfőképpen nem kell felgyújtanom annak az üzletét, házát, akivel nem értek egyet.
„Ha valaki kitesz egy magyar zászlót az ablakba március idusán, örülhet ha nem dobják be kõvel!
Mert biztos szélsõ…/-választhatsz mi/.Engem két dolog zavar: nem vállalhatod itthon azt, hogy magyar vagy”
Szerintem ez nem igaz.
A nemzeti ünnepeinken évek óta kiteszem a magyar trikolort az erkélyünk zászlótartójába. Emiatt senki nem gondol rólam semmi rosszat, szerintem. De ha a fenekemre kötném, álarcnak használnám, trágárságokat üvöltöznék alatta, az mindjárt más.
„nincs egy MAGYAR ÜNNEPÜNK, AMIT NYUGALOMBAN MEG LEHETNE TARTANI! ”
És az a legszomorúbb, hogy pont azok miatt, akik nagyon magyarnak tartják magukat és jópofának, természetesnek veszik a zsidózást, kereplőzést, tojásdobálást, köpködést, zászló- és plakátégetést, ocsmány beszédet. És ha a céljaikról kérdezed őket, azonnal te vagy a mocskos zsidó provokátor. Ez remek mondat annak álcázására, mennyire üres a fejük. Tisztelet a kivételnek, természetesen.
„Amúgy a „Szombathelyi vagyok” pólók ezért jó ötlet, ha „Magyar vagyok” feliratút viselsz, szintén a gyanú árnyéka vetõdik rád…”
Én a „Magyar vagyok, nem turista” feliratú pólókat nagyon gagyinak tartom. A Savaria Karneválon több tucatnyian viseltek ilyen pólót, biztosan sok nem szombathelyi is. Ők mi a fenék voltak, ha nem turisták? :O
Ilyen ajándékokat a bennszülötteknek szoktak adni a hódítók – rendesen angolok. Ezek sem becsülnek minket többre, az biztos. De jó sok víz van itt, sőt még más is…
buksi, a hódítók üveggyöngyöt vittek.:)
Szerintem újságírónak, diáknak ceruzát adni, meg könyvjelzőt nem egy olyan nagyon elvetemült ötlet.
Meg egyébként mit adnának szegények, se fütyülős pálinkájuk, se kalocsai paprikájuk nincsen nekik…
Szilvi, én nem értem mit jelent az, hogy vállalni, hogy magyar vagy. Pláne itthon, a saját hazámban. Miben nyilvánul ez meg, konkrétan?
nem értek egyet tm–mel
miért van az, hogy egyszerre Orbán meg a többiek jutnak eszébe,
tetszettek volna Önök is kokárdát viselni….Választás volt, lehetett mindenki magyar…
de nem ez a lényeg, én azt
tartom rossznak, hogy csak márciusban van létjogosultsága a kokárdának
Miért nem mondhatom, hogy magyar vagyok,
Miért nem kiálthatom a világba, hogy magyar vagyok, nem árva?
„miért van az, hogy egyszerre Orbán meg a többiek jutnak eszébe,
tetszettek volna Önök is kokárdát viselni….”
Ha ezt most viccnek szántad, akkor „nem jött át”.
Hogy miért jut Orbán eszembe arról, amit Orbán tett? Nem tudom. Mert ilyen egyszerű vagyok. Te biztosan nem mozdultál ki akkoriban a lakásodból és kimaradtál abból az őrületből, amikor barátok kérték egymáson számon, miért nincs, vagy miért van kokárdája. Egyszerű pártszimbólummá silányodott akkor a kokárda.
A kokárdát, annak jelentését gyorsan leamortizálhatjuk, ha azzal díszítjük a WC-lehúzót, a csillagcsavarhúzót, az egéralátétet és mindent, amit el akarunk adni.
„Miért nem mondhatom, hogy magyar vagyok,
Miért nem kiálthatom a világba, hogy magyar vagyok, nem árva?”
Na, válaszolj saját kérdésedre!
miért nem mondhatod? Miért ne mondhatnád?
De miért van az, hogy néhányan kényszeresen ezt naponta 50-szer is elmondják, kiemelve, hogy ők magyarabbak a maradék 9,9 milliónál? (a határon belüli magyarokkal számolva). Attól ők tényleg magyarabbak, ha munka és hasznos elfoglaltság helyett csak ezzel foglalkoznak?
Figyelj, athosa: én magyar vagyok. Ennyi. Nem kell most félve körülnéznem, hogy ki bánt ezért. De most eljátszom azt is, mi az, ami nagyon sok embert bánt. (!!! Figyelem, a következő mondatok kizárólag szemléltetésre íródtak, a tartalmával nem értek egyet. Hasonlóra írásban több tízezer példa található, lásd pl. Youtube videók hozzászólásai, fórumbejegyzések. !!!)
A***, te hazaáruló sz*r! Mi a mocskos szőröstalpú k*** anyádnak pofázol itt te román zsidó g*ci? Hol vagy te Magyar? Húzzál vissza a tetves kommunista f*szba és ne rontsd itt a Magyarok levegőjét! Tűzd ki a szivárványos kokárdádat és térdelj gyurcsányid elé sz*ni, ne okoskodj, böszme!
Eddig a beteg és nagyon jellemző hozzászólás-imitáció. És még egy, ami jellemző: az ilyen hozzászólásokat a youtube rendszerében „felpontozzák” a hozzászólók, azaz sokan pozitívként értékelik, míg a normális hangú, de kritikus hangvételű hozzászólások gyorsan megkapják a hat lefelé fordított hüvelykujjat. És ez szomorú. És kérdezem, szerinted normális, hogy a fenti ocsmánysághoz hasonló beszólásokat elismerésre méltónak tartja nagyon sok fiatal?
jozing, azért tegyük hozzá, hogy ezeket a ceruzákat és a könyvjelzőt nem az újságírók kapták, hanem a gyerekek. Apró figyelmesség és nem hiszem, hogy bármely tanuló sértőnek, üveggyöngynek vette volna. Aki meg igen, az ajándékozza el és kész és akkor pont annyi ajándéka van, mint amikor magyar vendég érkezik. 😀
az amerikai zászló miért nem amortizálódik, hisz látod, ceruzákon, gatyákon ez van,
Nem mondhatom, hogy magyar vagyok, hisz látod , csak belekötötél, hagytad volna szó nélkül… egyébként ez a decemberi szavazáskor volt aktuális…amit ugye…
Én azt gondolom, hogy vannak olyan emberek, akik azt sugallják, ne vállald fel magyarságodat….
kezdek azonban rájönni, nem a mások véleménye számít, hanem az, hogy én mit érzek.
Szóval, ha én magyar jelképet használok, akkor magyarkodó vagyok… hm. normális társadalomban ez fel sem vetődik…
Az az oldal aki aki a 2006-os választáskor megtagadta a magyarokat, most ezzel támadja azt, aki ebbe nem nyugodott bele.
athosa, szerinted miért kéne a világba kiáltanom, hogy magyar vagyok? Te találkoztál már olyan osztrákkal, szlovákkal, horváttal, aki azt kiabálta volna, hogy ő osztrák, szlovák satöbbi?
Egyáltalán, ez a viágba kiáltás, hogy magyar vagyok, ez fizikailag hogy történik?
Az én esetemben maximum úgy történik, hogy ha valahol, bármilyen alkalomból arról van szó, hogy énekelni lehet a himnuszt, akkor én énekelem. Fura módon ezzel eléggé egyedül szoktam lenni a tömegben.
Visszatérve egy kicsit a zászlóhoz.
Amikor nemzeti ünnepeken kiteszem a lobogót, akkor a most ötéves lányom csillogó szemmel nézi és nagyon örül neki. Leszalad az udvarra és onnan is megnézi, jól látszik-e, rendben van-e minden vele. Szól, ha a szél rátekeri a rúdra, hiszen a zászló úgy szép, ha lobog. A kislányom szomorú, amikor másnap reggel leveszem a trikolort és elteszem, de megérti, hogy majd a következő ünnepen Apa újra kiteszi. És várja a következő ünnepet….
De vajon váltana-e ki érzéseket belőle, ha az év minden napján ott lobogna a magyar zászló? Szerintem olyan lenne, mintha a karácsonyfa egész évben bent állna a szobánkban. (Jó, majd december 24-én az izzókat is bekapcsoljuk)
Én örülnék neki, ha a lobogók megmaradnának az ünnepekre és mindenkit büszkeséggel töltenének el. Az amerikaiak régen átestek a ló túloldalára. Én nem gondolom, hogy jók a nemzeti lobogós alsónadrágok, óvszerek és fürdősapkák. Az utóbbinál például ha látom a piros-fehér-zöldet alatta HUN felirattal, akkor megdobban a szívem, hogy valamelyik sportolónkat látom. Ha ezt a piacon is lehet kapni, akkor semmit nem jelent, csak sima divat.
Szintén az én véleményem, hogy nem feltétlenül kell bizonygatni, hogy magyar vagyok. kinek kellene? Miért? A vallásnál ez is jól szemléltethető. Ha egy keresztény egy kis keresztet hord a nyakában, az egyrészt magának emlékeztető, másrészt nem hivalkodó, de mégis jelzésértékű. De ha szembejön velem egy csupasz felsőtestű férfi, nyakában félkilós arany feszülettel, akkor nekem sok minden eszembe jut, de az, hogy ő büszke a vallására az talán nem.
Anula, én bevallom, csak nagyon halkan éneklem a Himnuszt, mert tisztában vagyok a hangbéli adottságaimmal. Ha megtalálom,akkor felteszem azt a videófelvételt, ahol egy megemlékezésen valaki torkaszakadtából üvölti hamisan és rossz szöveggel (!) a Himnuszt. 🙁 Nem őt vettem, de a kamera mikrofonja a hátulról jövő szörnyedvényt is tisztán rögzítette.
„Áldjon ÉS verjen sors keze…” – ezen is leakadtam a Szózatnál.
To TM:
Azt is tegyük hozzá, hogy belemagyarázod, ami nincs. Én tényleg örültem nekik. Egyik ceruzát már elkuncsorogta fiam. Neki is tetszik.
Sőt, nekem a nagykövetasszony is tetszett. Profi volt, és én szeretem, ha valaki jól csinálja azt, amit csinál. És ezért van a helyén.
Ja, és az „I love America” szlogent is inkább komolyan gondolom, mint nem.
jozing,
Mit magyaráztam bele?
„Apró figyelmesség és nem hiszem, hogy bármely tanuló sértõnek, üveggyöngynek vette volna.” – ezt írtam, mivel korábban ezt írta buksi: „Ilyen ajándékokat a bennszülötteknek szoktak adni a hódítók ”
Bocs, hogy nem különítettem el, de nincs itt semmi belemagyarázás. És tényleg nem az újságírók kapták, Te nem sajtónyilvános eseményen voltál. Így lemaradtál a bőrkötéses konferencia-mappáról. 🙂
Mivel én voltam a megszólított, azt hittem, nekem írod. De így ok.
Egyébként sajtónyilvános volt, előtte megkérdeztem. Rajtam kívül még két-három újságíró volt.
A bőrkötéses mappán is van amerikai zászló?
A lakásomban a falon van nagy-Magyarország térkép, Erdély címer, Házi Áldás, Csíksomlyói képeslap, Mária szobor a polcon, és még sok minden más.
Se szélsőjobb, se katolikus nem vagyok, egyszerűen tetszik vagy emlék.
Mégis, ha egy idegen bejönne a lakásba, következtetéseket vonna le. Hogy miért? Mert egy szűk/szűkített/látókörű ember, aki hagyta magát egy mederbe terelni. Az ő baja, szerencsére a barátaim, a családom nem ilyen. És úgy látom, akik ide írogatnak, azok se. És ez nagyon jó érzés:)))
Honnét tudod Szilvi, hogyha egy idegen bemenne a lakásodba, akkor milyen következteséteket vonna le?
és látod, te is levonsz Következtetéseket, mégpedig feltélezésekre alapulva.
Én most már konkrétan kíváncsi lennék arra, hogy miért írtad azt, hogy „nem vállalhatod itthon azt, hogy magyar vagy,” Miben nyilvánul meg a vállalás, és konkrétan milyen reakciókat kaptál, amelyek arra mutatnak, hogy ne válahatod?
„Miért nem mondhatom, hogy magyar vagyok,
Miért nem kiálthatom a világba, hogy magyar vagyok, nem árva?”
ezeket a sorokat az erdélyi magyarok helyzete iránti aggódás iratta, az erdélyi magyarokról szól… lassan mi, itt Magyarországon sem „magyarkodhatunk”…
Visszatetsző, hogy némely üvöltöző emberek magyar zászlóba tekerve rohangálnak…
nem csak a következményt kell elitélni, hanem megkeresni az okot, ugyan hogyan jutottunk idáig?
Most akkor én is rátérek tm. módszerére
„De vajon váltana-e ki érzéseket belõle, ha az év minden napján ott lobogna a magyar zászló? Szerintem olyan lenne, mintha a karácsonyfa egész évben bent állna a szobánkban.”
Ha nem tudnád, karácsony egyszer van egy évben , én pedig egész évben magyar vagyok, nem véletlen, hogy vannak épületek, ahol egész évben lobog a zászló
„Te biztosan nem mozdultál ki akkoriban a lakásodból és kimaradtál abból az õrületbõl, amikor barátok kérték egymáson számon, miért nincs, vagy miért van kokárdája. Egyszerû pártszimbólummá silányodott akkor a kokárda.”
Sorolhanám a példákat, miért lett megosztott az ország, de csak a legutolsót irom ide…
Amikor az, aki tegnap még azt mondta , nincs válság, másnapra válság csúcsértekezletet hív össze, akkor érthető, ha az emberek egyik része nem tetszését fejezi ki amiatt, hogy akár barátja, társa, rokona amellé áll, aki saját bevallása szerint is elkúrta a vezetését az országnak.
Őrület? Te mondád, az örületbe vezették az országot!
Amitől reszketett mindenki, a rendszerváltozást minden féle őrület nélkül is meg lehetett oldani, pedig sokan féltek tettűk következményeitől, a felelősségre vonástól.
Befejezve a magyarságról szóló gondolataimat, továbbra is úgy vélem, nincs abban semmi rossz, ha valaki, a jó izlésen belül használja a nemzeti szineket, akár minden nap is.
Akinek ez csípi a szemét, valószinüleg nem gondolja végig mit jelképeznek ezek a szinek, mit a zászló, szerintem, a valahová tartozás, az összetartozás érzését és ez nem dátum függő!
Anula; lásd fenn, csak egyet tudok érteni!
Mindenki következtetéseket von le, Te abból vontál le következtetéseket, amit írtam a blogra.
Mások a külső alapján, a másik foglalkozása alapján, és ami ma divat: -mennyi van a zsebedben?- alapján következtetnek, kategorizálnak.
Én is, ha próbálok is ellene küzdeni, de a társadalom többsége néha engem is befolyásol.
De egyet megigérek: amennyire csak lehet, megpróbálok ezzel is szembe menni, ha nem is divat ez manapság!
És amint itt is láttam, nem vagyok ezzel teljesen egyedül…