Kiváló kommunikációs, politikai és erkölcsi érzékkel indította útjára a szocialista párt nemrég a Beindultunk című sikerkampányt, ami arról igyekezett meggyőzni a lakosságot, hogy most aztán tényleg. Az egyszerre irritáló és muris agymosási kezdeményezést nagy ügyesen sikerült a pénzügyi válság felbukkanására időzíteni.
Ez a nüánsznyi hitelességi és hatékonysági probléma feltűnhetett az illetékeseknek is, így aztán a nagy beindulást most az „útvonal újratervezése” követi. Datura nagyon jó ráérzett, hogy mi lesz a kommunikációs főcsapás: fogd rá a válságra! Idézet a kongresszusról szóló szombati mszp.hu beszámolóból: „Gyurcsány Ferenc pártelnök-miniszterelnök gyakorlatilag in medias res, a gazdasági világválság, a pénzügyi nehézségek okozta helyzetről beszélt. Kiemelte, hogy nincs ok pánikra, előre kell tekinteni, s meghatározni azt az utat, amelyet a vihar elültével járnunk kell. A miniszterelnök felvetette, hogy a kapitalista, piacgazdasági viszonyok előtérbe helyezték a pénzközpontú szemléletet, ám mindez megingott. Fontosnak tartotta azonban, hogy Magyarország jól felkészült, a védekezési stratégiája kiváló, nem sodort el minket is az ár. Javaslatot tett továbbá, hogy ilyen helyzetben országos összefogást teremtsünk, amelyhez a kongresszustól is támogatást kért.”
És a beindulás? Azzal meg az van, hogy a párt teljesen eltüntette a honlapjáról a kampányt, és elkezdte lekaparni a falakról az óriásplakátokat. Ezt szombaton dél körül fotóztam a Borostyánkő melletti tömbnél:
ezek nem hogy előre nem látnak semmit, de még az sem tünik fel nekik ami a régmúltban történt, tudható volt, hogy válság helyzet lesz, vagy mi a fenének fizetik azt sok elemzőt?
ettől függetlenül, épp tegnap hallottam egy riportban, amikor Gyurcsány még mindig a Fideszt szídja, okolja…
Már megbocsássatok, de akkor én valami mást hallottam. Nem kell szeretni, de legyünk tárgyilagosak! A következőt mondta szombaton:
Éppen ezért, kedves barátaim, a magyar kormány nevében nemzeti csúcs összehívását
kezdeményezem. Azt kezdeményezem, hogy tartsunk társadalmi, gazdasági csúcsértekezletet
valamennyi fontos szereplő meghívásával. Szükségünk van a közjogi méltóságok jelenlétére
és támogatására. Szükségünk van a törvényhozás támogatására – elnök asszonyéra -, a
törvényhozási frakciók jelenlétére, a bizottságok vezetőinek jelenlétére. De természetesen
szükségünk van a köztársasági elnök úrra, aki egy ilyen helyzetben a nemzet közös érdekének
legfőbb megjelenítőjeként, a nemzeti egység letéteményeseként és szimbolikus hordozójaként
segítheti, hogy az oly áhított összefogás ebben a helyzetben létrejöjjön. Szükségünk van az
önkormányzatok szövetségeire azért, mert ez a helyzet nemcsak a központi államigazgatást,
államapparátust, hanem valamennyi önkormányzatunkat érinteni fogja.
De szükségünk van egy ilyen nemzeti csúcson a munkásemberekre, az
alkalmazottakra, azokra, akiknek a béréről szó van; a szakszervezetekre, az ő képviselőikre
természetesen, hiszen azt mondjuk nekik, hogy ebben a helyzetben, amikor a gazdaság
valószínűleg még a korábbiaknál is kisebb tempóban tud előremenni, bizony meg kell
állapodnunk arról, hogy milyen bérpolitikával tudjuk megóvni a munkahelyeket.
Azt mondom, szükséges leülni a munkavállalókkal, szakszervezetekkel, mert nélkülük
ez nem megy. De szükség van egy ilyen tárgyaláson a munkáltatókra is. Ha valamikor, akkor
nagyon is érdekünk az, hogy a magyar vállalatok bírják ezt a tempót, bírják az iramot.
Egyezségre van szükség munkáltatók és munkavállalók között.
Az az igazi hazafi egy ilyen helyzetben, aki a saját álláspontján túl nemcsak hallja és
érti a másik álláspontját, hanem afelé lépést is tud tenni. Azt szeretném, hogy a nemzeti
csúcson ilyen hazafiak sokaságát lássuk, olyan szociáldemokratákat, akik képesek átlépni a
saját árnyékukat, és ha kell, akkor lépni a konzervatívok és a liberálisok irányába, olyan
konzervatívokat, akik képesek elfelejteni, de legalábbis zárójelbe tenni, mit mondtak az
elmúlt hónapokban, akár években, és lépéseket tenni a liberálisok és a szociáldemokraták
irányába, és olyan liberálisokat, akik bár nyilván hisznek liberális igazságukban, de tudják,
hogy ebben a helyzetben lépéseket kell tenni afelé, amit konzervatív vagy szociáldemokrata
társaik, riválisaik, barátaik mondanak. Az az igazi teljesítmény, ha mindenki lépéseket tesz a
másik felé.
Azt javasolom, hogy mi ilyen magatartással készüljünk.
—————————–
Közelíthetünk a dologhoz úgy is, hogy történjék bármi is: Karthágónak pedig el kell pusztulnia! De ha végre normálisan reagálnak az eseményekre, legalább ismerjük el!
Minek a csúcs, mikor ott a Parlament, az arra való, hogy megvitassák az adott helyzetet, javaslatokat nyujtsanak be. Dolgozzanak, és kész!
Elég nevetséges hétfőnként látni, hogy az ellenzék bármilyen javaslatát leszavazzák, hogy akarhatnak akkor eggyütt működni?
Nem kell csúcs, tartsanak egy vitanapot és kiderűlnek az álláspontok….
” Gyurcsány Ferencnek nem a „nemzet csúcsa” előtt kell felelnie, és nincsen joga kijelölni semmilyen országgyűlést pótló szervezetet.
Magyarországon parlamentáris, képviseleti demokrácia van, és ha Gyurcsány Ferenc úgy gondolja, hogy az Országgyűlés alkalmatlan a nemzet előtt álló problémák megoldására, akkor csatlakozzon a feloszlatást kezdeményezőkhöz.
Ha Gyurcsány Ferenc tanácsadó testületre vágyik, akkor szíveskedjék tanácsadó testületet fölkérni. De semmilyen tanácsadó testület sem mentesíti a kormányfőt a kormányzás felelőssége alól.
Gyurcsány Ferencnek ez a javaslata annak beismerése, hogy fogalma sincsen, mit tegyen. Minden nap csapás az országra, amit ez az ember a miniszterelnöki székben tölt. ”
A rendszerváltást nem követte felelősségre vonás, ám most már ez nem mellőzhető, nem lehet büntetlenül tönkre tenni egy országot…
To Deve: Ez így önmagában oké, csak totálisan hiteltelenné teszi az elmúlt hat év. Ez van. Ezért kellene (kellett volna már régen) levonni a konzekvenciát.
Szerintem sem kell semmiféle csúcs. Ez egy színpadias pótcselekvés.
De ha már annyira akar nemzeti csúcsot, akkor ezt három mondatban is elmondhatta volna, nem kell ilyen patetikusnak lenni, legkevésbé erre van most szükség.
Számomra az lenne a hiteles, ha a nemzeti csúcsra szánt, és a társadalom egészének egyetértésére igényt tartó javaslatokat közzé tenné, hogy a meghívottak és mi valamennyien eldönthessük, akarunk-e azok mentén egyetérteni.
Nagyon csábító újra Moncloa paktumról beszélni, de a nemzeti egyetértést csak egymás kölcsönös tisztelete alapozhatja meg. Ennek létrehozásához nagyfokú önmérséklet kellene minden oldalon!
Szerintem meg nem most, a csődbe vitt országban kellene paktumozgatni, hanem az elmúlt hat évben kellett volna kormányozni és az országot menedzselni.
Egyre szánalmasabb.