Jó, persze, nem könnyű, meg bosszantó is, de azért ez, kedveskéim, túlzás:
„A TÁRKI társadalomkutatással foglalkozó intézet felmérésében részt vevő 19 európai ország 34 ezer emberének 10 fokú skálán kellett megjelölnie, hogy mennyire érzi boldognak magát. A megkérdezett ezerötszáz magyar átlagban 6,4 pontot adott a kérdésre, mellyel jóval az európai átlag (7,21) alatt végzett, és a harmadik legboldogtalanabb európai népnek bizonyult.”
Részletek itt.
Kedves Antal, én bevallom, azon csodálkozom, hogy ennyi pont még egyáltalán összejött. De hát a helyzet mindig jobb, mint amilyennek az ember látja.Kérdés, hogy kiket kérdeztek meg?:)
én inkább azt a kérdést tenném fel: „ha országot cserélhetnél, minden nyűg és előny egyidejű cseréjével, lemondanál Magyarországról?”
nos, én bűntudattalanul és minden további nélkül.
sajnos.
Ezt a témát én is posztolni akartam, csak aztán mégse úgy jött ki a lépés.
„Egy felmérés szerint hat tényező befolyásolja azt, hogy mennyire érezzük magunkat jól a világban: a válások aránya, a munkanélküliség, a bizalmatlanság, a civil szervezetekben való részvétel, a kormány munkájának megítélése, a vallásos emberek aránya. A magatartás-kutató kifejtette: erősen befolyásolta a felmérés eredményét az utóbbi évek kormányzati intézkedéseinek megítélése, de a munkanélküliség és az általános bizalmatlanság is jellemzi hazánkat. A lakosság nagy része úgy érzi, jobb nem bízni senkiben. A bizalmatlanság és a közösség hiánya pedig a lelki állapot romlásához, kollektív boldogtalansághoz vezet.”
Itt olvasható teljes terjedelemben:
http://www.icenter.hu/cgi-bin/automatic/bianko.pl?szo=4854&cikk=0804175045021
Ebben számomra két tényező érdekes, amikről nem hittem volna, hogy ennyire sokat nyomnak a latba: a civil szervezetekben való részvétel és a vallásos emberek aránya. Ha azonban lefordítjuk ezeket a kifejezéseket magyarról magyarra, már mindjárt egyértelművé válik a szerepeltetésük, sőt hiányozniuk is kéne, ha nem lennének benne a top hatban. Tehát a közösségek fontossága és a jelen magyar bolhacirkuszba épp csak a szükséges mértékig belefolyó emberek igazsága.
Vajon ki az első legboldogtalanabb európai nép?!
Mindig azon áll vagy bukik a dolog, hogy kihez hasonlítjuk magunkat, hogy kit választunk viszonyítási alapnak. Ha a náluk minden szempontból jobb kondiban lévőhöz, akihez fel tudunk nőni, akihez hasonulni próbálva jobb lehet nekünk, akkor van miért küzdenünk. Amennyiben viszont a nálunk rosszabb körülmények között élőhöz, akkor ellustulunk, és hagyjuk magunkon elhatalmasodni a belenyugvást és az eltunyulást. A választás rajtunk áll.