És valahogy úgy érzem, hogy ehhez az egész moslékhoz nekem semmi közöm nincs, mint ahogy a parlamentben szónokló figuráknak sincs semmi közük hozzám. Nem tudom, kik ők, és mit képviselnek, de hogy engem nem nagyon, az biztos. Vagy csak kiválóan álcázzák. Mert innen az íróasztalomtól bizony kurvára úgy tűnik, hogy ezek az urak és hölgyek, fényévnyi távolságra keveredtek a valóságtól, a képviselői demokráciától, az egyetlen dolog, ami szemük előtt lebeg, az a masszív és egynemű saját érdek.
Évekkel ezelőtt beleragadtak valamibe, ott taposnak a – mondjuk finoman – mocsárban, de minden mozgás csak azt eredményezi, hogy mélyebbre süllyedjenek benne. És miközben sülylednek, magukkal rántanak mindent és mindenkit.
Annyira magába fordult az idő, hogy én már azon sem csodálkoznék, ha Magyarország új miniszterelnöke mondjuk Losonczy Pál lenne.
Hol van itt képviselői izé? Mert Athénban sem volt, nemhogy itt. Azok pedig egy hangyahajszálnyival emelkedettebb lelkek voltak.
Nekem azt mondták a főiskolán, akarom mondani, azt a mondta a Bevezetés a politológiába-tanárom (civilben a MSZP körmendi polgármesterjelöltje) az egykori főiskolán, ma egyetemen, hogy a politikának egyetlen célja és értelme van, éspedig a hatalom megszerzése és a minél tovább való megtartása. Meg hogy bárki, aki a politika tüzén sütögeti a szalonnáját, és mást mond, az vagy hazudik, vagy szimplán hülye.
Először kissé szkeptikus voltam és túlzó leegyszerűsítésre gyanakodtam, de a szerény tapasztalataim alapján újra és újra igazat kell neki adnom.