Gyurcsány Ferenc arról beszélt tegnap este a Művészetek Palotájában, hogy „a nemzet egésze vagy nagy része nem tud, nem akar, nem képes osztozni a szükséges cselekvések sokaságában, inkább megriad attól”.

Minderről valamiért az jut eszembe, hogy amikor még a közoktatásban tüsténkedő tanárok keserédes kenyerét ettem, mennyire szerettük azt az 1-1,5 hetet, ami a június második felében köszöntött ránk. Ekkor a diákok már nem jártak iskolába, de mi még adminisztrálgattunk, pletykáltunk, beültünk egy-egy sörre a Szimfónia Kávéház teraszára. „Az ideális iskola a gyerekmentes iskola” – állapítottuk meg.

De azért évzáró ünnepélyen ezt így nem jelentettük be.