Már csak néhány száz oldal van vissza Arthur Koestler kiváló tudománytörténeti-tudományfilozófiai könyvéből,az Alvajárókból,amely főként az univerzumról alkotott kép változását kíséri figyelemmel, de nem a hagyományos módon, a hangsúly 4-5 kiemelkedő személyiség életén van.

Koestler úgy gondolja, és valószínűleg helyesen, hogy ha a hadvezérek, politikusok nem születnek a világra, helyüket betöltik más politikusok és más hadvezérek. A zseniális természettudósok (művészek, filozófusok, vallási emberek, stb. ) azonban kevésbé egyszerűen pótolhatók, ugyanakkor nem kevés hatással vannak a civilizáció fejlődésére, irányára.

A Keplerről szóló rész például több volt mint lebilincselő. Egészen rajongója lettem. Most Galileinél tartok. Ez is tele van meglepetésekkel, de ellenkező előjellel. Galilei közel sem volt az a fasza gyerek, akinek később beállították, mint ahogy az egyház közel sem volt akkora tapló ez ügyben, mint amilyennek láttatták később. Érdekes.

A műhöz Csányi Vilmos írt előszót. Én meg majd valamikor könyvismertetőt.