Valamiért most jutott eszembe:
Valamikor a kilencvenes évek legelején volt egy barát, aki történetesen egy nagyon fejlett országból keveredett hozzánk. Tanúja volt a rendszer átalakításának, az ezzel járó örömnek, bánatnak, jó és rossz döntéseknek. Egyszer azt mondta, hogy onnan lehet megtudni, hogy megérkeztünk-e egy jobban működő világba, hogy a megfelelő pozíciókba – a betanított munkásoktól kezdve a tanárokon át a miniszterig – a megfelelő emberek ülnek, legalábbis nagyjából. Merthogy erről ugye szó sem volt a szocializmusban, és egy jól működő társadalomban alapdolog, hogy nagyfokú megfelelés van a személyiség és a munkamegosztásban elfoglalt hely között.
Ha igaza volt a barátnak, akkor érdemes mindenkinek szétpislantania, hogy ki milyen pozíciót tölt be a szűkebb és tágabb környezetében, és hogy mennyire optimális a lapok leosztása. Mert annyira érkeztünk meg. No meg olyan irányba megyünk.
Hát alul még úgy-ahogy, de ennyire úgy-ahogy volt a kádári világban is. Szerintem semmi nem változott, ami a lényeget illeti. Ezért is volt minden. Ahova pedig megérkezni látszunk, ott már szintén nincs semmi. Legalábbis nekünk és gyermekeinknek – ha egyáltalán vannak.
Azt gondolom, hogy sokkal rosszabb a helyzet, mint a kádári időkben. Akkor is sűrűn előfordult, hogy valakinek a valakije kapta a lehetőséget az alkalmas helyett, de ezt titkolni igyekeztek, legalább az alapvető feltételekkel illett rendelkeznie az illetőnek végzettségben, gyakorlatban, életútban, magatartásban. Ha kiderült, bebizonyosodott, hogy nem ilyen elven került oda a delikvens, kínos magyarázkodások, esetleg gyors eltávolítás következett, nemcsak az illető, de a pártfogó számára is. Mindenki tudta, hogy legalább szégyenleni illik a dolgot és fű alatt cselekedni, mert baj lehet.
Szemben vele, ma nyíltan történik mindez, egyáltalán nem szégyen, sőt a „kaparj kurta neked is lesz” alapon alkuk köttetnek, hogy a hallgatásért cserébe ki mit kap. Ma az én emberem kerül pozicióba, holnap a tiéd.
Viszont a messzi, nagyon fejlett országból érkezett barát meglehetősen tájékozatlan, vagy nagyon elfogult lehetett a saját országával kapcsolatban. Szinte mindenhol virágzik az ilyen típusú korrupció, csak az alkalmasok száma magasabb, így a szóba jöhető delikvensnek bizony keményen teljesítenie kell a feltételeket.
Tudjátok a maffia és a lobby közötti különbséget? Ha benne vagy, akkor lobby. Ha kihagytak, akkor maffia.
Nem értem. írtam egy megjegyzést, de nem látom sehol annak ellenére, hogy a blog 2 hozzászólást jelez, de kinyítva csak egyet lehet olvasni. Elrontottam valamit, vagy a szoftver keveredett össze?
To Deve: Valamiért nekem nincsenek ilyen jó tapasztalataim a kádári időkből. Bár még fiatal voltam, számomra az derült ki, hogy nagyon sokszor a jó elvtársakból csináltak borzalmas vállalati vezetőket. Mondhatnák cég és vezetőneveket, de úgyis mindenki tudna felsorolni sokat. Belé is rokkant az ország gazdaságilag. A többi hazugságról és megfélelmítésről most ne essen szól.
Nem véleltlenül írtam az előző a posztba a „nagyjából” módosítószót. Nyilván minden rendszernek megvan a maga korrupciója, összeköttetései, stb.
Azért azt kár vitatni, hogy meglehetősen nagyszámú ország működik jobban, mint a mienk.
Az én véleményem szerint például azért, mert pazarlóan bánunk a kiművelt emberfőkkel. És itt összecseng a véleményünk a mai pozíció- és egyéb osztogatásról. Nem akkora tragédia persze, csak egy szimptóma a sok közül, ami miatt keserű a szájíz.
To Jozing: ugyanarról beszélünk, legfeljebb a hangsúlyt máshova tesszük. Nem tudom felmenteni az akkori rendszert azon az alapon, hogy hülyék voltak a vezetők. A 80-as években a vezetők nagy része jól képzetten került a helyére, volt jónéhány kifejezetten jóképességű ember pozicióban. Gondolj Tatai Ilonára, Demjánra, Szélesre. Szombathelyen is tudnék sorolni. Ugyanakkor az ellenpéldát ugyanúgy tudom sorolni, amikor az urambátyám-sógorkomarokonsági alaponcégvezetőnek került emberek ámokfutását nyögte a fél ország, hogy aztán ’90 után lerabolják a gazdaságot.
Hidd el, az ország gazdaságilag nem ebbe rokkant bele, hanem a létező és működő szocializmus közötti különbségbe: Mármint, hogy a létező nem működik, a működő meg nem létezik.
Pazarlóan bánunk? Az nem kifejezés! Ha jól körülnézel, ami most zajlik azt utoljára a 60-as években látták Magyarországon. Teljesen mindegy, hogy melyik oldal van hatalmon, kizárólagos a politikai megbízhatóság. Ha a „mi kutyánk kölyke”, akkor lehet hülye is.
Nézd meg a szombathelyi vagyonkezelő létrehozását és annak vezetését, és annak párjaként ahogy a megyei közgyűlés a saját vagyonkezelőjét kivel hozza létre.
Az egyik kutya a másik eb.
Valóban ugyanarról beszélünk.
Benéztem az asztal alá, és arra jutottam, hogy a takarítónői poszton sem a legmegfelelőbb illető van. Jajj.
To Rose: Na erről beszélek. Lehet, tök jó lenne mondjuk eü. miniszternek.
…és fordítva?
Ki volt az utolsó alkalmas eü.miniszter?