„Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!” – mondja a halhatatlan tanácsot Pepin bácsi Hrabal regényében, a Sörgyári capriccióban.
Budapesten valószínűleg sokan unatkozhatnak, főleg fenn a hegyen a nagypénzűek, ugyanis divat lett a mindenféle különös állatok tartása, közöttük a mosómedvéé.
Ezt onnan tudom, hogy lányom keddenként üres óráiban kiugrik önkénteskedni a pesti Noé Állatotthonba, ahova beviszik a szerencsétleneket (lásd a fotó), mikor rájönnek nagyokosék, hogy a mosómedvének aranyos ugyan a pofija, de ettől otthon még totálisan kezelhetetlen teremtmény, és kurva világot rendez a lakásban, ha hagyják. És hát nem nagyon lehet nem hagyni.
Az otthonban van két emu is, ami valószínűleg hasonlóan jó ötletnek tűnt, mint a mosómedve. A borús hangú beszámolót azért némileg oldotta, amikor elképzeltem, hogy mit műveltek az emuk mondjuk egy rózsadombi hátsó kertben. Merthogy az emuk is messze vannak a tündérektől, azok is kiválóak unalom ellen.
Ami engem illet, én már a görények otthoni tartását sem értem.
Unatkoznak.
Inkább vigyék be állatmenhelyre, jobb, mint elengedni valahol a város szélén őket…. :)))
Amikor 6 éve megvettem a kutyámat, az első héten rájöttem, mekkora hülyeséget csináltam: kuty teljesen felborította megszokott kis életem. Próbáltam visszakönyörögni őt eredeti gazdájához, de nem értem el telefonon. Aztán enyhült a vihar, baráti segítséggel úrrá lettem a helyzeten. Kis idő múlva meg már úgyse adtam volna semmiért és senkinek. Most is itt horpaszt az asztal alatt….:)))))