Szokásomhoz híven most is több könyvet olvasok párhuzamosan. Tegnap kezdtem el Arthur Koestler Alvajárók tudománytörténet-tudományfilozófiai könyvét. A 850 oldalas mű befejezési elolvasási dátuma egyrészt a feldolgozhatóság, másrészt a párhuzamos olvasás miatt bizonytalan, inkább adagolok belőle érdekesebb részeket, ha úgy adódik.
Mert már a Csányi Vilmos (tudjátok, az etológus) által írt előszóban akadt valami, ami idekívánkozik. Valami hasonlót gondoltam mindig, csak nem tudtam ilyen szépen megfogalmazni.
„Éppen ez a probléma a ma oly divatos paratudományok hiedelemvilágával. Megérzésekre, sejtésekre alapozva nagyon komplex konstrukciók készíthetők és kommunikálhatok: telepátia, telekinézis, akaratátvitel, kanálhajlítás, bioenergia, gyógyító kézrátétel, apró zöld emberkék a galaxisból és az elme megannyi más érdekes szüleménye. Tátott szájjal hallgathatjuk őket mindaddig, amíg nem kell megfelelniük a gyakorlat kritériumainak, a megismételhetőség, az előre megjósolható és ellenőrizhető előfordulás egyszerű természettudományos kritériumainak. Csak ennyi az oly hőn óhajtott befogadás, a tudományhoz tartozás feltétele. És ennek nem tudnak megfelelni.”
Lehet, hogy nem ennek kell megfelelniük.
Elvárások ezek is, emberiek, ki dönti el, jogosak vagy nem?
Manapság a rák gyógyításában 30-40 %-ot jelent az orvosok szerint is, ha a beteg „jól” áll hozzá „lelkileg” az ügyhöz. Vagyis hisz. Vagyis azt se nagyon tudjuk, a saját testünkben mi zajlik, bár ez már tudomány, ugye. Mégis, halottnak elkönyveltek felgyógyulnak, mások pedig „váratlanul” meghalnak.
Tény, hogy a paratudományokban nagyon fontos a megérzés, a lelki késztetés, az úgymond véletlenek, stb. amit nagyon nehéz konyhai mérlegen méricskélni.
Nem mondtam, hogy meg kell felelniük ennek. Csányi sem mondja. Csak azt, hogy ezért nem tekinthetők tudománynak.
Az idézet további része a hitről szól, amely pont a tudomány ellenkezője. Elhiszem és kész, ez a lényeg, nincs szükség semmilyen bizonyításra.
Az ember ennek a két világnak a kettősségéből van kikeverve.
Ez az utolsó mondatod a lényeg, tetszik, köszi!! :)))