Szombathelyi Fő tér, kedden dél körül. Miután visszaviszem a kölcsönzőbe az Üvegtigris 2-t, zene szűrődik a tér másik végéből. Közeledik. Krsna tudatú hívők énekelnek, táncolnak, a szokásos narancsos-rózsaszín szerkóban. Első ránézésre boldogok, másodikra már közel sem biztos.
Egy fiatal hölgy kiválik közülük, odajön hozzám, és a szokásos kommunikációs távolságnál közelebbről elkezdi magyarázni, hogy ez egy menet, amely sokadszor szeli át az országot, hogy így tegyenek a drogok, alkohol és még valami ellen.
Ez klassz dolog, mondom, de tőlem többet ne várjon, mert rohadtul nem hiszek az ilyenekben. Erre ő elkezdi bizonygatni, hogy ez nem hit, hanem tény kérdése, majd szép lassan kiderül a másik igazi tény, hogy mivel is tudnám leghatékonyabban segíteni Krsna kábítószer, alkohol és még valami ellenes hadjáratát: pár száz forinttal, ennyi pénzem csak van a nemes ügyre. Nem volt. Közben igyekeztem visszatartani a nyelvem hegyére tóduló erősebb kifejezéseket.
Van valami báj abban, amikor egy vallás, egy magasabb szellemi létező nevében életerős emberek végigtarhálják az országot. Mentségükre szolgáljon, nem ők az elsők a történelemben.
Hare hare:)
Egotrip: Hare Harle! ;)))
Nagyon letörtnek láttam őket, gyengén mehet az üzlet…
a vaisnavizmus, a krishna-tudat alapja azért egyelőre még mindig egyike azoknak a vallásoknak, amelyek közel sem helyezhetők egy lapra a szemétmód rámenős jehova tanúival vagy az ultraköcsög szcientológusokkal..
To phr: Nem tudom, így van-e, de ezekről nem lehet objektíven vitatkozni, mint egy biológiai jelenségről. Ha kérdezel, szinte minden hívő a hitével, az irracionalitásával válaszol, ezért vallások. Ki ebben hisz, ki abban, és ezzel számomra semmi baj nincs. Ha valaki Somogyvámoson találja meg a boldogságát, lelke rajta. Szó szerint. Azzal van bajom, amikor másokra próbálják ráerőltetni a dolgot, meg amikor a nagy isteni eszme és hit mögé rejtenek nagyon is prózai dolgokat, mint például – esetünkben – a pénztarhálás. Innetől kezdve komolytalan és bosszantó az egész. Szerintem amúgy egy katolikusnak sem könnyű kimagyaráznia azt, hogy a Vatikánban a kerítés mögött mi a túrót keres az a sok arany.