A hónap elején már untattalak benneteket az okmányirodás időfoglalásommal, íme a történet folytatása, afféle hepiend.

Az adott időpontra megjelentem az irodában, és a megadott ablaknál a megadott időben szólították a számomat. Tényleg minden gyorsan és flottul ment, eltekintve attól, hogy a 4000 forint befizetése a hajdani blokkrendszerrel működő kocsmákat (például a Moszkva téri Trombitást) idézi, ahol először a pénztárhoz kellett menni, majd a blokkal visszamenni a pulthoz a kevertért.

Az okmányiroda is ilyen, egy papírral odaküldenek a házipénztárhoz, ahol le kell tenni a pénzt, ők pedig egy A/4es másik papírt vonalzó mellett három darabra szabnak, ezek közül egyik a „blokk”, amivel vissza kell menni az ablakhoz. Tudom, lehetne rosszabb is, de azért ez a bankkártyák és a milliárdokból fejlesztett e-közigazgatás korában elég kőkorszaki megoldásnak tűnik.

A fénykép színvonala persze Kékfény-kompatíbilis, ha meglesz a jogsim, lehet felrakom, ha merem. Merthogy jogsi még nincs, majd 1-1,5 hét múlva. Egy A/4-es print van, hogy vezethetek. Viszont 15 perc alatt lefutott az egész.