Tudjátok, se a városnak, se a fizetést teljesítő fővállalkozónak nincs köze a dologhoz. A szub-alvállalkozók nem nézték meg kivel szerződnek, nem kértek biztosítékot, rossz szerződést kötöttek. egy cég (az alvállalkozó) vitája sok céggel (a szub-alvállalkozókkal). Más kérdés, hogy a Fővállalkozó felszólíthatja teljesítésre az alvállalkozóját és a város is inspirálhatja erre. de nem kötelező.
A szub-alvállalkozóknak joguk van munkájuk ellenértékéhez, de nincs joguk felszedni a csatornát.
Tanulság: előre kell gondolkodni, nem utólag.
Gondold meg: ha veszel egy kabátot, felelsz azért, hogy a szabó kifizette-e a szövetet, a cérnát, meg a gombot? És mit zólnál, ha valaki le akarná venni rólad a kabátot, mondván, a szabó nem fizette őt ki?
Egy szóval sem mondtam én, hogy ez a város hibája, neki a – szubalvállalkozók után – a legkellemetlenebb. A fővállalkozó nem tudom, sáros-e, nyilván neki sem érdeke a botrány, mint laikus maximum azt mondhatnám, hogy megnézgetné, hogy kivel köt szerződést. Az sem vita tárgya, hogy az utcát sem ildomos szétszedni.
A hozzászólásomnak az volt az üzenete, hogy az eset egy jelenséget, egy gazdasági és társadalmi állapotot tükröz, egyediségében az általánost. Biztos, hogy mindenhol a világon van ilyen, csak az a kérdés, hogy ez elszigetelt jelenség-e, vagy nem. Tapasztalataim szerint nem elszigetelt, és ezt a gyanúmat igazolja, hogy az országos média sem mozdult rá nagyon a témára. Bagatell. Hát ez a baj. Az is szimbolikus, hogy a sorban a legutolsó marad hoppon, a sorban felettük állók úgy tűnik pénzükhöz jutnak.
Egyébként az is érdekes lenne, hogy mennyit kért a fővéllakozó a munkáért, utána mennyiért vállalta az alvállalkozó, a szubalvállalkozó, és végül konkrétan mennyiért csinálta meg a szubszub-alvállakozó (aki most ráadásul ki sem lett fizetve). Magyarul: Hány cég keresett azzal, és mennyit, hogy nem csinálta meg a munkát, ahnem továbbadta?
Mint a 22-es csapdájában Őrnagy őrnagy apja, aki abból élt, hogy kukoricát nemtermelt.
Devének papírforma szerint teljesen igaza van. Ezt nem vitatja senki. Ám az élet kicsit másról szól. Magyarszágon sokkal többen akarnak megélni építőipari vállalkozásból, mint amennyien normális körülmények között meg tudnának, gyakorlatilag bőven van kiből válogatni a megbízóknak. A szerződéskötéskor gyakorlatilag a megbízó diktál – az alvállalkozó meg imádkozik, hogy ki legyen fizetve. Ugyanis a szerződés azt az egyet tartamazza, hogy a munkáért pénz jár. Milyen törvényes biztosítékot lehet beépíteni a szerződésbe, amit nem tud kijátszani a megbízó?
A szabós példa jogos, teljesen, De az viszont ritkán fordul elő, hogy az ember csináltat egy kisestélyit, majd ha kész felkapja, és fizetés nélkül elszalad vele. Ezt ugyanis lopásnak nevezik simán. Ha a vevő nem fizet, de a szabó kirángatja a kezéből a ruhát, akkor azt megtarthatja, kézizálog joga van rá, az elvégzett munka értékéig. Ezt az építőiparban nehéz érvényesíteni, más lenne a felállás, ha mondjuk náluk lenne a fővállkozó egyik munkagépe, mert akkor arra simán rátehetnék a kezüket.
A pénz itt ki lett fizetve, ám nem jutott el a munka elvégzőjéhez: hová lett? Hogyha nem fizetett volna a város, a kincstár, az eu, az ügy nem is lenne érdekes, az ügy attól érdekes, hogy fizettek.
A rendőrségre nem azért kellett volna besétálni, hogy demonstrációt jelentsenek be, hanem azért feljelentést tegyenek. Aztán az ő dolguk kinyomozni, hogy mi történt itt. Egy szabó, akitől ellopták a ruhát, ezt tuti megtenné.
Egyébként ezt, ha én lennék a polgármester, és én rám lett volna bízva ennek a pénznek a sorsa, amivel nem tudom mi lett, akkor is bemennék. Hogy itt valami nem stimmel, akkor se, ha a csatorna készen van. Eltűnt néhány százmillió adóforint.
Bocsánat, nem a fővállkozó munkagépére értettem, a konkrét esetet nézve, hanem annak a vállalkozónak a munkagépére, aki tartozik a szubalvállalkozóknak. Nehogy valaki félreértse, ami félreérthető.:))
jozing kérdésre: nem hivatalos forrásból úgy tudom, hogy ez a szóbanforgó csatornaszakasz 700 millás összeg volt, amit az alvállkozó valamivel több,mint 500 milláért vállalt el, az alvállalkozó pedig eddig 340 milát nem fizetett ki az subalvállalkozóknak. De ha ezek a számok igazak, akkor sem mérvadóak, hiszen nem tudjuk, hogy a a fő meg alvállalkozó ténylegesen végzett-e munkát, vagy milyen egyéb konkrét költségei voltak. (anyag, stb.) Felteszem el tud számolni a különbséggel.
Az utolsó pontog, vesszőig igazatok van. A fővállalkozó minimum 15-20 %-ot rátesz az alvállalkozói ajánlatra a saját szellemi közreműködése ellentételeként.
Amin érdemes lenne elgondolkodni:
– kinek az érdeke, hogy ilyen méretű munkákhoz csak azok a multi méretű cégek jussanak hozzá, akiknek nincs, vagy megközelitőleg se ennyi embere, hogy elvégezze a munkát. Miért nem pályázhat közvetlenül a szub-alvállalkozó, vagy a belőlük alakult konzorcium. (Ne városi érdekekre gondoljatok, hisz ez országos jelenség)
– vajon a megkapott Eu-s támogatásból mennyit visznek igy vissza a külföldi cégek, mig a hazaiak nyelik az éhkoppot?
Én úgy gondolom, és ez az eset csak megerősít abbéli hitemben, hogy sok mindenen segítete a nyilvánosságnak a gazdasági életre való kiterjesztése. Azaz: a közpénzből fizetett beruházások és a beruházásokban részt vevő cégek közötti szerződések és pénzmozgások az utolsó sorig és fillérig nyilvánosak legyenek.
Álszent dolog a cégek üzleti érdekeire hivatkozni. Aki el akarja költeni a közpénzeket, az emberek által összegályázott adóforintokat, az vállalja, hogy a körmére néznek.
Én azt hiszem, hogy ezeknél a munkáknál nem egyedi feltételeket kellene alkalmazni, hanem előre kiírt szerződéseket kellene csatolni a felhívások mellé, ami az egész országban egyforma lehetne. Fölösleges külön cirkalmazni. a sajátos feltételek egy oldalban külön csatolhatók.
Németországban az építési hatóság része az ellenőrzés, diktált feltételekkel és díjazással, így nem lehet elérni, hogy a barátságos ellenőr egy kis extra díjazásért azt is aláírja, amit sose látott. Mikor kint dolgozom, mintha a valami csodás friss levegőt éreznék áporodott bűz után.
Ott sincs kolbászból a kerítés, de legalább esélyed van arra, hogy rendezett körülmények között dolgozhatsz.
A kérdésedre válaszolva, Deve, én nem bocsátkoznék találgatásokba, hogy hová folyik vissza a pénz, gyanítom, ezt Te is csak költőinek szántad.
Nekem személy szerint semmi kifogásom az ellen, hogy egy 4-5 milliárdos projekt levezénylésére egy projektcég alakul, ez egy akkora meló olyan nagy felelősség, hogy én ezért a 10-20 százalékos díjazást se sajnálom. az se érdekel, hogy ez külföldi vagy magyar, unió van, ez ezzel jár, ez még nem zárná ki, hogy ne lenne meg a magyar kisvállkozóknak a maguk tisztességes profitja, kenyérkeresetete. Ha ez nekik megvan, kit érdekel, hogy más is profitál az ügyből. Működhetne ez jól is.
De akkor ezért a munkáért vállaljon teljes körű felelősséget az utolsó darab szegélykőig és az utolsó számláig az a projektcég. Ennek a fajta felelősségvállalásnak a törvényi szabályozását, kontrolljának a módszertanát, a hibák szankcióját kellene kidolgozni, mert úgy tűnik, a közbesz tv. a honi állapotok mellett nem elegendő. Ez törvényhozói feladat, Ipiapu ott ül a parlamentben, tartson már egy kis önvizsgálatot, hogy tényleg nincs-e más dolga is az ügyben, mint mosni a kezeit. (Ha ügyvédként ilyen problémával szembesül akkor is azt mondja az ügyfelének, hogy tetszett volna normális szerződést írni, oszt menjen isten hírivel?)
A parlamenti kollégái se azt fogják neki mondani hétfőn, hogy nahát Gyurka, mik nem történnek nálatok, nahát, hogy fordulhat ez elő?
Mindenki tudja hogy ez mindennapos történet, csak cinikusan széttárják a karjukat, hogy hát a lökött kisvállalkozók bénák megírni egy szerződést, aztán meg veszekednek. Sajnáluk őket, de mindenkinek joga van hülyének lenni.
Az is hülye, aki pénztárcáját a nyitott cekker tetején hordja, de ha lenyúlják, akkor rendőr azt gondol, ami akar, de felveszi a feljelentést ismeretlen tettes ellen, ha elcsípik, akkor meg ott a Btk.
Vajon miért bukott el az jogszabály, amit a körbetartozások ellen hoztak volna?
Azzal nem értek egyet, hogy erről mi nem tehetünk, igenis tehetünk, mert a sértett patikus, tantestület mellett kiállunk, a kisvállalkozókkal viszont nem vállalunk szolidaritást. Nincsen semmiféle nyomásgyakorlás a döntéshozókra, hogyha már az emberek egyrészt hülyék, mert azt hiszik, hogyha megcsinálnak egy munkát, akkor az ki lesz fizetve, másrészt meg tele van az ország csalóval, aki ezt naivitást kihasználja, akkor tessék már valamit csinálni, mert így szar se lesz belőlünk. (Itt ugyanis cégek nem tudják befizetni a közterheiket, a be nem folyt pénzt nem tudják se elkölteni a sarki bótba, se fejlesztésre, se a gyerekük angolórájára és a többi. ez már nem a kisvállalkozók ügye. Tessék megnézni, hogy a körbetartozásokból mekkora a kára az államnak. Ez nem idegesít egy politikust se?)
To devecseri: „…Mikor kint dolgozom, mintha a valami csodás friss levegõt éreznék áporodott bûz után.
Ott sincs kolbászból a kerítés, de legalább esélyed van arra, hogy rendezett körülmények között dolgozhatsz.”
Most vagyok azon a ponton, hogy kiszámítottam: ha mint tanár minden elvárásnak meg akarnék felelni, akkor egyáltalán nem alhatnék. Erre nem vagyok nyilván képes, tehát marad az állandó szorongás, stressz, hogy ha megszakadok, az sem elég azért az óriási fizetésért. Kápó-szerűen akarnak ellenőriztetni minket, mintha mást sem csinálnánk, csak lógnánk. Mindezt azok, akik koránt sem erőltetik meg magukat a helyzetből ítélve. Tehát: vagy elmenekülök az országból, vagy betegre stresszelem magamat, vagy, mint alkalmatlant kirúgnak az állásomból. Mindezt két diplomával, 42 évesen, ismert tudományos és művészi munkával a hátam mögött. Nem megy ez így.
To buksi: Nem tudom mit csinálsz és nem ismerem a munkádat, véleményt se mondhatok róla. A hozzászólásaid alapján azt érzem, elfogult vagy. Szerintem a diploma és minden más papír csak lehetőség, hogy az ott tanultakkal élve jobban csináljam a munkámat. Diplomából nekem isvan három is, meg egyéb kiegészítőkből annyi, hogy tapétázni lehet, de az egész annyit ér, amennyit használni tudok belőle. Ha művész vagy, nyilván magas szinvonalon műveled a saját szakterületedet, mégsincs garancia, hogy elfogadnak, elismernek, érvényesülni tudsz.
Az a baj, hogy az SI faktor (sárga irigység) magas szinten működik, és ez nem kormány és nem ideológia függő.
A gondokat csak magam oldhatom meg.
Letelepedhettem volna Németországban, de ott mindig idegen maradtam volna, hiába lett volna saját cégem, egzisztenciám. Küszködök itthon, azért, hogy amit ott jónak láttam, mielőbb megvalósulhasson itthon is. Aztán visszajárok, nosztalgiából? Hitet gyűjteni? Ki tudja.
Ha ki akarnak rúgni, lehet, hogy meg kéne előzni és elmenni olyan helyre, ahol neked is jó és nekik is rád van szükségük. Tudom, hogy tudományos és művészi területen ez sokkal nehezebb, mégis jobb, mint stresszelni magadat.
Bocs, hogy kéretlenül tanácsot adok, vedd úgy, hogy csak a gondolataimat mondtam el.
Senkinek se könnyű. Mndenkinek vannak problémái, amit magának tudnia kell kezelni. Az ember rengeteg befektetést eszközöl életében, ami nem térül meg (diploma, flex, számítógép.) Ettől kicsit frusztrált, lesz meg depis, ez sok embert utolér.
Időnként felteszi a kérdést magának, amikor a borítékot nézi, vagy számlát írja, hogy ennyit érek? De a döntés az ő kezében van. Mindig van választás, aláír-e e egy szerződést, vagy nem.
De ha aláírt, és teljesített, akkor elvárja, hogy neki is teljesítsenek. A probléma, amiről mi beszéltünk, az inkább erről szólt ezidáig.
Igen, így van. A stressz, a fusztráltság, a depresszió mögött a biztonság hiánya búvik meg. Érvényes ez mindannyiunkra, beleértve a csatornaberuházás szub-alvállalkozóit is. Ha rendelkeznénk azokkal a tartalékokkal, aminek birtokában az elvégzett munka díjának ki nem fizetése nem az azonnali csődöt, a vállalkozás megsemmisülését jelentené, akkor sokkal több türelmünk lenne a jogaink érvényesítéséhez. Így a szub-alvállalkozó se tehet mást, mint rögtön a legkeményebb eszközhöz próbál nyúlni.
Mint ahogy gondold végig, hány hónapot tudnál átvészelni, ha valami okból nem fizetnék ki az elvégzett munkádat?
Kedves Deve! Ha nem muszáj, ezt így vasárnap délután nem gondolom végig:)))
A probléma része ez is, nagyon is, de mégis csak egy mellékszál. Ami persze visszakanyarodik ahhoz, hogy árán van-e mindenki kifizetve, vagy csak a túléléshez, a vegetáláshoz mérten szab-e árat? Szépen, higgadtan át kellene ezt az egészet gondolni. Azt látjuk, hogy valami nem oké, de hogyan lehetne ezt úgy csinálni, hogy oké legyen?
Bár kétségkívül, ennek is lennének áldozatai, de legalább akik megmaradnának, azoknak lenne egy tiszta képük: mit, miért.
Ahol a legnagyobb a szükség, ott legközelebb a segítség: a feleségem legjobb barátnőjét hoztuk ma Szombathelyre. Mellesleg volt tanítványom és kitűnő pszichológus:)))))))))))))))
Rám valahogy mindig a víz volt jó hatással. Űlni egy tó vagy folyóparton, belefeküdni valamely szabadtéri melegvízbe, nézni a téli tájat a párán át, stb.
Még azt is lehetne, csak ne volnának este is tanítványaim. Nem baj: februártól kevesebb lesz. Akkor lehet.
Nem mindegy, hogy a tenisz pálya, avagy a kezdőbetűk fordítva:))))))))))))))
Én is. Valójában az a helyzet, hogy az ország nem működik, de erről nem mi tehetünk.
Tudjátok, se a városnak, se a fizetést teljesítő fővállalkozónak nincs köze a dologhoz. A szub-alvállalkozók nem nézték meg kivel szerződnek, nem kértek biztosítékot, rossz szerződést kötöttek. egy cég (az alvállalkozó) vitája sok céggel (a szub-alvállalkozókkal). Más kérdés, hogy a Fővállalkozó felszólíthatja teljesítésre az alvállalkozóját és a város is inspirálhatja erre. de nem kötelező.
A szub-alvállalkozóknak joguk van munkájuk ellenértékéhez, de nincs joguk felszedni a csatornát.
Tanulság: előre kell gondolkodni, nem utólag.
Gondold meg: ha veszel egy kabátot, felelsz azért, hogy a szabó kifizette-e a szövetet, a cérnát, meg a gombot? És mit zólnál, ha valaki le akarná venni rólad a kabátot, mondván, a szabó nem fizette őt ki?
Egy szóval sem mondtam én, hogy ez a város hibája, neki a – szubalvállalkozók után – a legkellemetlenebb. A fővállalkozó nem tudom, sáros-e, nyilván neki sem érdeke a botrány, mint laikus maximum azt mondhatnám, hogy megnézgetné, hogy kivel köt szerződést. Az sem vita tárgya, hogy az utcát sem ildomos szétszedni.
A hozzászólásomnak az volt az üzenete, hogy az eset egy jelenséget, egy gazdasági és társadalmi állapotot tükröz, egyediségében az általánost. Biztos, hogy mindenhol a világon van ilyen, csak az a kérdés, hogy ez elszigetelt jelenség-e, vagy nem. Tapasztalataim szerint nem elszigetelt, és ezt a gyanúmat igazolja, hogy az országos média sem mozdult rá nagyon a témára. Bagatell. Hát ez a baj. Az is szimbolikus, hogy a sorban a legutolsó marad hoppon, a sorban felettük állók úgy tűnik pénzükhöz jutnak.
Egyébként az is érdekes lenne, hogy mennyit kért a fővéllakozó a munkáért, utána mennyiért vállalta az alvállalkozó, a szubalvállalkozó, és végül konkrétan mennyiért csinálta meg a szubszub-alvállakozó (aki most ráadásul ki sem lett fizetve). Magyarul: Hány cég keresett azzal, és mennyit, hogy nem csinálta meg a munkát, ahnem továbbadta?
Mint a 22-es csapdájában Őrnagy őrnagy apja, aki abból élt, hogy kukoricát nemtermelt.
Devének papírforma szerint teljesen igaza van. Ezt nem vitatja senki. Ám az élet kicsit másról szól. Magyarszágon sokkal többen akarnak megélni építőipari vállalkozásból, mint amennyien normális körülmények között meg tudnának, gyakorlatilag bőven van kiből válogatni a megbízóknak. A szerződéskötéskor gyakorlatilag a megbízó diktál – az alvállalkozó meg imádkozik, hogy ki legyen fizetve. Ugyanis a szerződés azt az egyet tartamazza, hogy a munkáért pénz jár. Milyen törvényes biztosítékot lehet beépíteni a szerződésbe, amit nem tud kijátszani a megbízó?
A szabós példa jogos, teljesen, De az viszont ritkán fordul elő, hogy az ember csináltat egy kisestélyit, majd ha kész felkapja, és fizetés nélkül elszalad vele. Ezt ugyanis lopásnak nevezik simán. Ha a vevő nem fizet, de a szabó kirángatja a kezéből a ruhát, akkor azt megtarthatja, kézizálog joga van rá, az elvégzett munka értékéig. Ezt az építőiparban nehéz érvényesíteni, más lenne a felállás, ha mondjuk náluk lenne a fővállkozó egyik munkagépe, mert akkor arra simán rátehetnék a kezüket.
A pénz itt ki lett fizetve, ám nem jutott el a munka elvégzőjéhez: hová lett? Hogyha nem fizetett volna a város, a kincstár, az eu, az ügy nem is lenne érdekes, az ügy attól érdekes, hogy fizettek.
A rendőrségre nem azért kellett volna besétálni, hogy demonstrációt jelentsenek be, hanem azért feljelentést tegyenek. Aztán az ő dolguk kinyomozni, hogy mi történt itt. Egy szabó, akitől ellopták a ruhát, ezt tuti megtenné.
Egyébként ezt, ha én lennék a polgármester, és én rám lett volna bízva ennek a pénznek a sorsa, amivel nem tudom mi lett, akkor is bemennék. Hogy itt valami nem stimmel, akkor se, ha a csatorna készen van. Eltűnt néhány százmillió adóforint.
Bocsánat, nem a fővállkozó munkagépére értettem, a konkrét esetet nézve, hanem annak a vállalkozónak a munkagépére, aki tartozik a szubalvállalkozóknak. Nehogy valaki félreértse, ami félreérthető.:))
jozing kérdésre: nem hivatalos forrásból úgy tudom, hogy ez a szóbanforgó csatornaszakasz 700 millás összeg volt, amit az alvállkozó valamivel több,mint 500 milláért vállalt el, az alvállalkozó pedig eddig 340 milát nem fizetett ki az subalvállalkozóknak. De ha ezek a számok igazak, akkor sem mérvadóak, hiszen nem tudjuk, hogy a a fő meg alvállalkozó ténylegesen végzett-e munkát, vagy milyen egyéb konkrét költségei voltak. (anyag, stb.) Felteszem el tud számolni a különbséggel.
Az utolsó pontog, vesszőig igazatok van. A fővállalkozó minimum 15-20 %-ot rátesz az alvállalkozói ajánlatra a saját szellemi közreműködése ellentételeként.
Amin érdemes lenne elgondolkodni:
– kinek az érdeke, hogy ilyen méretű munkákhoz csak azok a multi méretű cégek jussanak hozzá, akiknek nincs, vagy megközelitőleg se ennyi embere, hogy elvégezze a munkát. Miért nem pályázhat közvetlenül a szub-alvállalkozó, vagy a belőlük alakult konzorcium. (Ne városi érdekekre gondoljatok, hisz ez országos jelenség)
– vajon a megkapott Eu-s támogatásból mennyit visznek igy vissza a külföldi cégek, mig a hazaiak nyelik az éhkoppot?
Én úgy gondolom, és ez az eset csak megerősít abbéli hitemben, hogy sok mindenen segítete a nyilvánosságnak a gazdasági életre való kiterjesztése. Azaz: a közpénzből fizetett beruházások és a beruházásokban részt vevő cégek közötti szerződések és pénzmozgások az utolsó sorig és fillérig nyilvánosak legyenek.
Álszent dolog a cégek üzleti érdekeire hivatkozni. Aki el akarja költeni a közpénzeket, az emberek által összegályázott adóforintokat, az vállalja, hogy a körmére néznek.
Én azt hiszem, hogy ezeknél a munkáknál nem egyedi feltételeket kellene alkalmazni, hanem előre kiírt szerződéseket kellene csatolni a felhívások mellé, ami az egész országban egyforma lehetne. Fölösleges külön cirkalmazni. a sajátos feltételek egy oldalban külön csatolhatók.
Németországban az építési hatóság része az ellenőrzés, diktált feltételekkel és díjazással, így nem lehet elérni, hogy a barátságos ellenőr egy kis extra díjazásért azt is aláírja, amit sose látott. Mikor kint dolgozom, mintha a valami csodás friss levegőt éreznék áporodott bűz után.
Ott sincs kolbászból a kerítés, de legalább esélyed van arra, hogy rendezett körülmények között dolgozhatsz.
A kérdésedre válaszolva, Deve, én nem bocsátkoznék találgatásokba, hogy hová folyik vissza a pénz, gyanítom, ezt Te is csak költőinek szántad.
Nekem személy szerint semmi kifogásom az ellen, hogy egy 4-5 milliárdos projekt levezénylésére egy projektcég alakul, ez egy akkora meló olyan nagy felelősség, hogy én ezért a 10-20 százalékos díjazást se sajnálom. az se érdekel, hogy ez külföldi vagy magyar, unió van, ez ezzel jár, ez még nem zárná ki, hogy ne lenne meg a magyar kisvállkozóknak a maguk tisztességes profitja, kenyérkeresetete. Ha ez nekik megvan, kit érdekel, hogy más is profitál az ügyből. Működhetne ez jól is.
De akkor ezért a munkáért vállaljon teljes körű felelősséget az utolsó darab szegélykőig és az utolsó számláig az a projektcég. Ennek a fajta felelősségvállalásnak a törvényi szabályozását, kontrolljának a módszertanát, a hibák szankcióját kellene kidolgozni, mert úgy tűnik, a közbesz tv. a honi állapotok mellett nem elegendő. Ez törvényhozói feladat, Ipiapu ott ül a parlamentben, tartson már egy kis önvizsgálatot, hogy tényleg nincs-e más dolga is az ügyben, mint mosni a kezeit. (Ha ügyvédként ilyen problémával szembesül akkor is azt mondja az ügyfelének, hogy tetszett volna normális szerződést írni, oszt menjen isten hírivel?)
A parlamenti kollégái se azt fogják neki mondani hétfőn, hogy nahát Gyurka, mik nem történnek nálatok, nahát, hogy fordulhat ez elő?
Mindenki tudja hogy ez mindennapos történet, csak cinikusan széttárják a karjukat, hogy hát a lökött kisvállalkozók bénák megírni egy szerződést, aztán meg veszekednek. Sajnáluk őket, de mindenkinek joga van hülyének lenni.
Az is hülye, aki pénztárcáját a nyitott cekker tetején hordja, de ha lenyúlják, akkor rendőr azt gondol, ami akar, de felveszi a feljelentést ismeretlen tettes ellen, ha elcsípik, akkor meg ott a Btk.
Vajon miért bukott el az jogszabály, amit a körbetartozások ellen hoztak volna?
Azzal nem értek egyet, hogy erről mi nem tehetünk, igenis tehetünk, mert a sértett patikus, tantestület mellett kiállunk, a kisvállalkozókkal viszont nem vállalunk szolidaritást. Nincsen semmiféle nyomásgyakorlás a döntéshozókra, hogyha már az emberek egyrészt hülyék, mert azt hiszik, hogyha megcsinálnak egy munkát, akkor az ki lesz fizetve, másrészt meg tele van az ország csalóval, aki ezt naivitást kihasználja, akkor tessék már valamit csinálni, mert így szar se lesz belőlünk. (Itt ugyanis cégek nem tudják befizetni a közterheiket, a be nem folyt pénzt nem tudják se elkölteni a sarki bótba, se fejlesztésre, se a gyerekük angolórájára és a többi. ez már nem a kisvállalkozók ügye. Tessék megnézni, hogy a körbetartozásokból mekkora a kára az államnak. Ez nem idegesít egy politikust se?)
To devecseri: „…Mikor kint dolgozom, mintha a valami csodás friss levegõt éreznék áporodott bûz után.
Ott sincs kolbászból a kerítés, de legalább esélyed van arra, hogy rendezett körülmények között dolgozhatsz.”
Most vagyok azon a ponton, hogy kiszámítottam: ha mint tanár minden elvárásnak meg akarnék felelni, akkor egyáltalán nem alhatnék. Erre nem vagyok nyilván képes, tehát marad az állandó szorongás, stressz, hogy ha megszakadok, az sem elég azért az óriási fizetésért. Kápó-szerűen akarnak ellenőriztetni minket, mintha mást sem csinálnánk, csak lógnánk. Mindezt azok, akik koránt sem erőltetik meg magukat a helyzetből ítélve. Tehát: vagy elmenekülök az országból, vagy betegre stresszelem magamat, vagy, mint alkalmatlant kirúgnak az állásomból. Mindezt két diplomával, 42 évesen, ismert tudományos és művészi munkával a hátam mögött. Nem megy ez így.
To buksi: Nem tudom mit csinálsz és nem ismerem a munkádat, véleményt se mondhatok róla. A hozzászólásaid alapján azt érzem, elfogult vagy. Szerintem a diploma és minden más papír csak lehetőség, hogy az ott tanultakkal élve jobban csináljam a munkámat. Diplomából nekem isvan három is, meg egyéb kiegészítőkből annyi, hogy tapétázni lehet, de az egész annyit ér, amennyit használni tudok belőle. Ha művész vagy, nyilván magas szinvonalon műveled a saját szakterületedet, mégsincs garancia, hogy elfogadnak, elismernek, érvényesülni tudsz.
Az a baj, hogy az SI faktor (sárga irigység) magas szinten működik, és ez nem kormány és nem ideológia függő.
A gondokat csak magam oldhatom meg.
Letelepedhettem volna Németországban, de ott mindig idegen maradtam volna, hiába lett volna saját cégem, egzisztenciám. Küszködök itthon, azért, hogy amit ott jónak láttam, mielőbb megvalósulhasson itthon is. Aztán visszajárok, nosztalgiából? Hitet gyűjteni? Ki tudja.
Ha ki akarnak rúgni, lehet, hogy meg kéne előzni és elmenni olyan helyre, ahol neked is jó és nekik is rád van szükségük. Tudom, hogy tudományos és művészi területen ez sokkal nehezebb, mégis jobb, mint stresszelni magadat.
Bocs, hogy kéretlenül tanácsot adok, vedd úgy, hogy csak a gondolataimat mondtam el.
Senkinek se könnyű. Mndenkinek vannak problémái, amit magának tudnia kell kezelni. Az ember rengeteg befektetést eszközöl életében, ami nem térül meg (diploma, flex, számítógép.) Ettől kicsit frusztrált, lesz meg depis, ez sok embert utolér.
Időnként felteszi a kérdést magának, amikor a borítékot nézi, vagy számlát írja, hogy ennyit érek? De a döntés az ő kezében van. Mindig van választás, aláír-e e egy szerződést, vagy nem.
De ha aláírt, és teljesített, akkor elvárja, hogy neki is teljesítsenek. A probléma, amiről mi beszéltünk, az inkább erről szólt ezidáig.
Igen, így van. A stressz, a fusztráltság, a depresszió mögött a biztonság hiánya búvik meg. Érvényes ez mindannyiunkra, beleértve a csatornaberuházás szub-alvállalkozóit is. Ha rendelkeznénk azokkal a tartalékokkal, aminek birtokában az elvégzett munka díjának ki nem fizetése nem az azonnali csődöt, a vállalkozás megsemmisülését jelentené, akkor sokkal több türelmünk lenne a jogaink érvényesítéséhez. Így a szub-alvállalkozó se tehet mást, mint rögtön a legkeményebb eszközhöz próbál nyúlni.
Mint ahogy gondold végig, hány hónapot tudnál átvészelni, ha valami okból nem fizetnék ki az elvégzett munkádat?
Kedves Deve! Ha nem muszáj, ezt így vasárnap délután nem gondolom végig:)))
A probléma része ez is, nagyon is, de mégis csak egy mellékszál. Ami persze visszakanyarodik ahhoz, hogy árán van-e mindenki kifizetve, vagy csak a túléléshez, a vegetáláshoz mérten szab-e árat? Szépen, higgadtan át kellene ezt az egészet gondolni. Azt látjuk, hogy valami nem oké, de hogyan lehetne ezt úgy csinálni, hogy oké legyen?
Bár kétségkívül, ennek is lennének áldozatai, de legalább akik megmaradnának, azoknak lenne egy tiszta képük: mit, miért.
Ahol a legnagyobb a szükség, ott legközelebb a segítség: a feleségem legjobb barátnőjét hoztuk ma Szombathelyre. Mellesleg volt tanítványom és kitűnő pszichológus:)))))))))))))))
Rám valahogy mindig a víz volt jó hatással. Űlni egy tó vagy folyóparton, belefeküdni valamely szabadtéri melegvízbe, nézni a téli tájat a párán át, stb.
A téli szomorúságnak a napfényhiány is az oka.
Általában igen. Node ma 31 fok vót, szikrázó napsütésben!!! 🙂 Kinn a bizonyíték! Napfürdőztem! :)))
Az biztos,hogy kevés reménytelenebb időszakot ismerek, mint ezt az ünnepek utánit.
Ezért kell kimozdulni ilyenkor otthonról wellness-be, szaunába, teniszezni stb… Komolyan. Kirángassunk? ;))))))))))))))
Még azt is lehetne, csak ne volnának este is tanítványaim. Nem baj: februártól kevesebb lesz. Akkor lehet.
Nem mindegy, hogy a tenisz pálya, avagy a kezdőbetűk fordítva:))))))))))))))
Hova jutottunk szegény demonstrálóktól:O
Hát ez a kecskerím szépsége! :)))
Lábaim közt gyatra here
holnap este hatra gyere.
:DDDDDDDDDDDDDDDDD
Ez meg még távolabb van a demonstrálóktól….
És, ha még elővesszük a jó öreg: kérésed hasztalan, itt állok …-talan 😉
Tudom, tudom, itt hölgyek is vannak…