Gyerekkorom óta szeretem elbontani a karácsonyfát. Nem magát a fizikai műveletet, hanem azt, hogy az ünnepre emlékeztető, de funkcióját vesztett tárgy kikerül a szobából, átadva a helyét a fénynek, a térnek és a tisztaságnak.
Megjegyzés hozzáfűzése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Én is ezt tettem, de a lányom megsiratta. Mondtam neki, most ott van kinn az udvaron, de elviszi Jézuska, meggyógyítja és jövőre visszahozza. Néha azon mélázom, talán át kellene térni a földlabdás, de leginkább a műfenyőre. Általában rühellem a mű dolgokat, de ez esetben iszonyúan sajnálom a fenyőket. Évtizedekik nőnek, pár hétig a lakás díszei, aztán kikenjük őket az udvarra.
Földlabdás fa és nem kell nagy. Aztán kiültetés pl. Mi csináltuk, sikerült is.
To datu: mijaza a ződ az árokban, félig az úttesten? :))))) Kukásnínó nem vitte el? :))))))
Ja láttam, ma vitték el. Ez direkte karifa-járat volt? Ha igen, hol lehetett erről értesülni?