Olvasgatom a Jungot, egy kicsit más, mint amire számítottam. Hálistennek.

Eddig sima önéletrajz benyomását kelti, fűszerezve egy kis szipológiával, de csak élvezhető mértékben. Inkább irodalmi szempontból értékelhető az, hogy valaki utólag meg tudja fogalmazni a gyerekkorban gomolygó gondolatokat és érzéseket.

Közben itt fekszik kinyomtatva az íróasztalomon az közoktatási vitaanyag, amin végre át kellene magam rágnom részleteibe. Meglehetősen egysíkú dokumentum, ennél még Jung is érdekesebbnek tűnik, habár erről az általános iskolákban dolgozók valószínűleg másként vélekednek.

Marx – vagy valamelyik hozzá közelálló – is megmondta, a lét határozza meg a tudatot.