Bár az utóbbi időben visszafogtam magam az új könyvek vásárlásakor, de a trend változatlan: ami könyvet el akarok olvasni a jövőben, azt betárazom az ágyam feletti polcra vagy az ágy melletti kis emelvényre. Riasztó, hogy a kupac nem fogy, hanem egyre nő. Immár vagy tíz éve. Lassan de biztosan. Most kezd bennem megérni a kellemetlen felismerés: nem fogok a végére jutni.
Mondjuk a Jung-öneletrajzzal kellene kezdeni, aztán a Nádas-trilógiával folytatni, megspékelve amerikai prózával.
A Nádasról jut eszembe, hogy Spiró Fogsága után még nem mertem magyar regénybe kezdeni. Nagyon magasra tette a lécet. Mindenkinek kötelező. Elképesztő szellemi teljesítmény.
Mielőtt a Nádas-trilógiának nekikezdenél, vegyél egy nagy lélegzetet, mert ha olvasmányos is, elég radikális tud lenni, ha akar! Ha ez eddig nem derült ki, akkor most feltétlen kiderül: Nádasnál érzékibb íróval nem találkoztam. És ez alatt nem csak a szexualitást értem…
Látta valaki a tegnapi Bestsellert, amiben ő volt a vendég? Én sajnos lemaradtam róla.:(((
Akkor majd nagy lélekzetet veszek, csak lehet nem lesz rá időm. Most hogy írod, láttam, hogy Nádas lesz a tévében, de annyira elszoktam a nézéstől, hogy teljesen elfelejtettem, meg lehet, úgysem néztem volna meg. De lehet igen.
Most próbálok beilleszteni egy másik videót, reszkessetek.
A tévézésről jut eszembe: nem rég olvastam, hogy a nagyon nekilendült internetezők előbb hanyagolják el a tévézést, s csak után a közvetlen környezetüket.:)))
Amúgy én se nagyon nézem. Csak néha érzem úgy, hogy valamit meg kéne néznem rajta, aztán rendszerint nem lesz belőle semmi, mert bármilyen furcsán hangzik, lusta vagyok nézni. Főleg a reklámblokkok veszik el a kedvemet tőle.
Bestseller: sokról amúgy sem maradtunk le: többet ér egy „nyomtatott” interjú vele, mint egy ilyen szépen körített műsor. Vagyunk már annyira profik e téren!:)))